A kakaónak köszönhetem, hogy elengedtem a félelmeimet

Kakaó. Ez a csodálatos gyógyító, növényi ital ősidők óta Közép-és Dél-Amerika szerte szakrális rítusokon és szertartásokon használatos. A hagyomány szerint képes feltárni a lélek rejtett titkait és képességeit, valamint segít visszatalálni az isteni, valódi énünkhöz.

A szigeten, ahol élek, találtam rá erre a különleges táplálékra, amikor amúgy is magam alatt voltam három méterrel a covid hullám okozta bezártság és vetületei miatt. Úgy éreztem túl sokat aludtam és ideje kibújni a barlangból. A medvének mézre, nekem akkor pont erre a kakaóra volt szükségem. Jó, ha tudjátok, hogy ez az ital, nem holmi macis instant, hanem szó szerint mennyei manna, ami a guatemalai őserdő mélyéről érkezett egyenesen a szomszéd falu hangmasszőréhez, Manamanhoz.

Nem lehet ám félvállról venni ezt a dolgot, hiszen komoly felkészülés előzi meg a meditatív italozást. Anyukám mindig is mondta, hogy azért nem ihatunk sok kakaót a tesóimmal, mert felpörgünk tőle, de most már azt is felfedeztem, hogy a bennem szunnyadó erőt gyengéden felébreszthetem és kibontakoztathatom általa. Ámbár, mint bármilyen spirituális élmény megtapasztalása előtt, itt sem árt képben lennünk pár dolgot illetőleg.

A kakaó-szertartástól nem kell félni, mert nem ördögtől való, hiszen ez a sámángyógyítás egyik fajtája – ez az egyik legrégebbi holisztikus gyógyító gyakorlat. Az őslakos kultúrák a világ minden táján alkalmazzák. Az ilyen típusú gyógyító szertartások a test energiáinak kiegyensúlyozásával működnek az egészség helyreállítása érdekében. Más sámánélményektől eltérően azonban a kakaó ivása nem okoz hallucinációt, vagy valamiféle „testen kívüli" élményt.

Annak érdekében, hogy teljesen átadjam magam a meditálás és a kakaó élményének, már 2 nappal a szertartás előtt nem ittam alkoholt és a kávéfogyasztást is hanyagoltam ideig-óráig. Bevallom, ez utóbbi nehezen ment. A szertartásvezető felhívta a figyelmünket arra is, hogy a hús, és a nehéz ételek fogyasztása szintén nem tesznek jót egy ilyen elmélyülés előtt, ahogy a televíziózás és a közösségi média böngészése sem.

Mielőtt belevágtam legújabb önismereti kalandozásomba, rengeteg vizet ittam, és igyekeztem a lelkemet is felkészíteni egy kis relaxációval, sétával és jógával egyetemben a váratlan utazásra. A vírus idején épp elég teher nehezedett ránk és bár én eléggé pozitív szellemiségű embernek tartom magam, azért a félelem még így is bekúszott a csontjaim közé. A fizikai fájdalmakon túl, szerettem volna letenni, magammal cipelt lélek-góc-csomagjaimat is, ezért külön örültem ennek a lehetőségnek.

Mindannyian mások vagyunk, máshol tartunk az életünkben, más és más akadályok, blokkok állnak fejlődésünk útjában, milyen jó lenne ha végre félreállnánk saját magunk útjából. A kedves házigazdák arra kértek, hogy vigyünk magunkkal egy kérdést, amivel majd dolgozunk az est folyamán. Jobban mondva, inkább a kakaónak lesz vele munkája. Becsomagoltam hát a belső utazásomhoz egy az életemre vonatkozó kérdést, - bár halkan megsúgom, tettem mellé azért egy másikat is ;-) – és nekivágtam az útnak.

Hamarosan egy nagyon kellemes és hangulatos miliőbe cseppentem, puha, színes takarók, gyertyafény és csupa mosolygós arc közé. A kedves házigazdák, forrásvízzel és némi zöld harapnivalóval vártak bennünket, miközben lélekhangoló - organikus füstölőkkel és szentélyhez méltó illatokkal biztosítottak a hely atmoszféráját. Elcsendesültem és a magammal hozott kérdésemmel hangolódtam, miközben Manaman, finom-rezgésű handpanmuzsikája ringatott meditatív álomba.

Nyitottan és befogadó tudattal érkeztem a ceremóniára, és sokkal többet kaptam, mint amit valaha is képzeltem erről az ismeretlen utazásról. A kakaó szertartás meditatív folyamatának központi eleme - a spirituális erők felébredését szolgáló tiszta és biztonságos tér mellett - az élő zene. Belső utamat a Hang drum gyógyító rezgései és dallamai segítették. Az összejövetelre vittem magammal egy szívemnek kedves tárgyat is, és az ott-tartózkodásom alatt a többiekével együtt, az oltárra helyeztem. Így nem csak én, de a kis szobrom, vagy épp a csoporttársam kulcsa, is átvette a pozitív rezgéseket. Amikor a kakaót a számhoz emeltem, eleinte csak óvatosan ismerkedtem vele, mert merőben más ízélményt adott, mint az eddig ismert névrokonai.

Nem kell misztikus képzeteket társítani ám a történethez és az sem baj, ha nem látunk fényeket, alakzatokat, sőt legjobb, ha nincsenek elvárásaink, és csak úgy „megadjuk magunkat" a kakaónak. Pontosabban a kakaó növény szellemének, amely így is értékes tapasztalatokkal ajándékozhat meg bennünket. Mint ahogy az, velem is történt.

„Azért azt jó tudni, hogy ezen a szertartáson akkor érdemes részt venni, ha nincs általad ismert mentális betegséged, illetve nem állsz antidepresszáns kezelés alatt! A kakaó szertartás helyszíne még inkább emeli a tartalmi erőket, hiszen a jó levegőjéről és különös energiáiról ismert, festői Szentendrei-szigeten nem tudod rosszul érezni magad.

Nyitókép: Shutterstock