

Valljuk be, ma már teljesen természetes, hogy bedobunk egy pár harisnyanadrágot a kosárba a drogériában, de volt idő, amikor ez a vékony kis anyag maga volt a megtestesült high-tech és a luxus. Pontosan 86 évvel ezelőtt, 1940. május 12-én kezdték el reklámozni a nejlonharisnyát, majd néhány nappal később az amerikai áruházak polcaira került. A nők nem finomkodtak: az első napon csaknem egymillió párat kapkodtak el, pedig egyetlen nejlonharisnya ára akkoriban egy átlagos heti fizetéssel vetekedett.

Forrás: Hulton Archive/Getty Images
- A laboratórium mélyén született meg a titkos recept, ami száműzte a selymet.
- A világ első igazi marketing-hisztériája fűződik a termék piaci bevezetéséhez.
- A háborús hiánygazdaság alatt a nők még a lábukat is képesek voltak kifesteni, csak hogy harisnyásnak tűnjenek.
Wallace Hume Carothers, a nejlonharisnya feltaláló zsenije
A nejlonharisnya születése egy véletlennek és egy megszállott zseninek köszönhető. Wallace Hume Carothers, a DuPont laboratóriumának vezető vegyésze az 1930-as évek közepén valójában nem a divatvilágot akarta megváltani, hanem a polimerek szerkezetét kutatta.
A nagy áttörés egy napon következett be, amikor az egyik munkatársa egy üvegpálcával belenyúlt a sűrű, ragacsos masszába, és azt vette észre, hogy az anyag elképesztően vékony, mégis szakíthatatlan szálakká nyúlik.
A laborban állítólag azzal szórakoztak, hogy ezeket a műselyem szálakat az épület folyosóin húzták végig, tesztelve a teherbírásukat.
Carothers végül 1935-ben tökéletesítette a receptet, megalkotva a 66-os polimert, amit a cég marketingesei később kereszteltek el nejlonra, és ami alig néhány év alatt örökre száműzte a nők lábáról a kényelmetlen pamutzoknikat.
A nejlonharisnya története és a szintetikus csoda névválasztása
A depresszióval küzdő vegyész alig két nappal a 44. születésnapja után, egy évvel a nagy piaci bumm előtt, végzetes adag cianiddal vetett véget az életének egy szállodai szobában.
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másvalakiért aggódsz, ezt az oldalt ajánljuk figyelmedbe.
Azt hitte, nem alkotott semmi maradandót, pedig a lábszár eleganciáját épp ő forradalmasította.
A névválasztás körül azóta is keringenek a pletykák. Sokan szeretik azt hinni, hogy a „Nylon” a New York és London szavak összevonásából ered, mások szerint pedig öt vegyészfeleség kezdőbetűit rejti a mozaikszó. A legmerészebb elmélet szerint viszont a név egyfajta revans volt a japán selyemipar ellen: a „Now You Lousy Old Nipponese” (Na, ti mihaszna vén japánok) rövidítéseként emlegetik, utalva arra, hogy az amerikai szintetikus anyag végleg feleslegessé teszi az ázsiai importot.

Forrás: Mirrorpix
Amikor elszabadult a Nylon Riots
Amikor 1940-ben a magazinok elkezdték bombázni a nőket a reklámokkal, senki nem számított arra a pszichózisra, ami követte. A „Nejlon Napján” az amerikai nők megostromolták az üzleteket. Volt, ahol kilométeres sorok álltak, és a vevők szó szerint egymásnak estek a pultoknál. Miért volt ez ekkora szám? Mert a selyem drága volt, szakadt és nyúlt, a pamut zokni pedig valljuk be, nem éppen a csábítás eszköze. Ez az új anyag viszont átlátszó volt, rugalmas, és az ígéretek szerint elpusztíthatatlan.
A legenda szerint az első darabok annyira erősek voltak, hogy akár autót is lehetett volna vontatni velük. Ez persze a gyártóknak hamar szemet szúrt: ha valami sosem megy tönkre, ki vesz majd újat? A vegyészeket állítólag arra utasították, hogy rontsanak a recepten, így jelentek meg a rettegett felfutó szemek, amik miatt ma is kényes művelet a nejlonharisnya mosása és felhúzása.

Forrás: Hulton Archive/Getty Images
Háború, csempészet és a szemceruzás trükk
A diadalmenetnek a II. világháború vetett véget, legalábbis ideiglenesen. A nejlon stratégiai alapanyaggá vált, ejtőernyők és sátrak készültek belőle, így a nők kénytelenek voltak visszatérni a régi módszerekhez. De a hiúság nagy úr. Aki nem jutott hozzá a feketepiacon a méregdrága darabokhoz, az improvizált.
Barnító krémmel kenték be a lábukat, és egy szemceruzával húzattak egy egyenes, függőleges csíkot hátul a vádlijukon, imitálva a korszakra jellemző varrott harisnyák mintáját.
Magyarországon a Kádár-korban is igazi kincsnek számított az import áru. A divattörténet emlékszik olyan esetekre, amikor bakelitlemezek tokjába rejtve csempészték be az osztrák vagy olasz darabokat. Aki pedig itthon akart hasonlót, annak maradt a békéscsabai vagy a győri gyártmány, bár ezek messze nem csillogtak úgy, mint a nyugati társaik. Egy korabeli sztori szerint még egy neves orvostól is 400 pár harisnyát foglaltak le a határon, ami akkoriban felért egy kisebb vagyonnal.
A modern utód: nejlontól a harisnyanadrágig
Bár kezdetben csak a klasszikus, combközépig érő változat létezett, a hatvanas évek miniszoknya-őrülete életre hívta a ma ismert harisnyanadrág formát is. A kényelem végül győzött a harisnyatartók felett, de az anyag alapja maradt ugyanaz a polimer, amit Carothers kikísérletezett.
A nejlon nemcsak egy egyszerű ruhadarab, hanem a XX. század egyik legfontosabb technológiai és társadalmi lenyomata, amiért a nők képesek voltak sorban állni, verekedni vagy akár csalni is egy kicsit a szemceruzával.
Vezetőkép: Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!