Egy finom darab ugyanis olyan érzést kelt, mintha semmit sem viselnél, mégis valami pluszt ad hozzá a megjelenésedhez. A harisnya emiatt a századforduló óta minden női fiók elengedhetetlen tartozéka.
Az 1900-as években még csak táncosnők hordták, majd szép lassan hölgyek milliói is rájöttek, hogy egy sejtelmesen áttetsző harisnyával könnyen meghódíthatják a férfiak szívét. Ezek a darabok a mai combfixekhez hasonlóan lábszárközépig értek, és masnis, díszes harisnyakötőkhöz rögzítve hordták őket, hogy le ne csússzanak. A szexi loungette harisnyák ezeket az időket hozzák vissza, fűzőkkel, masnikkal és dögös részletekkel.
Az első nejlonharisnyák a második világháború kitörésével egy időben, 1939-ben jelentek meg. Olcsóbbak, tartósabbak és kevésbé sérülékenyek voltak selyemből készült társaiknál, így a hatalmas siker sem maradt el: debütálásuk első napján 780 ezer darabot adtak el belőlük! A műszálas harisnya szépen feszült a testre, meztelenséget sugallt, és a nők bármit megtettek azért, hogy megszerezzék. Úgy tekintettek rá, mint valami tudományos fantasztikumra, amely a selyem luxusérzetet adó fényességét és a pamut erősségét egyszerre birtokolta.
A harisnya iránti imádatnak a háború vetett véget, az Egyesült Államok ugyanis nem engedhette meg magának, hogy az ejtőernyőkhöz, sátrakhoz és kötelekhez használt nejlont holmi női hóbortok gyártására pazarolja.
A hölgyek a hiány átvészelésére fekete szemceruzával egy-egy csíkot húztak a lábszárukra, ezzel imitálva a hátsó varrás vonalát. Bevezették a lábsminkelést is, valamint sorra nyíltak a harisnyautánzó krémek felvitelére szakosodott szalonok.
A háború alatt a harisnya olyan volt, mint a '20-as években a szesz: feketepiacokról és amerikai katonáktól lehetett őket beszerezni. Nem véletlen, hogy fiatal lányok tömegei lettek szerelmesek a hazájukért harcoló ifjakba, akiknek a zsebében mindig lapult néhány doboz harisnya - meg persze cigaretta, kóla és rágógumi.
A béke kihirdetése után újraindult a gyártás, a nők eszeveszetten vásároltak, a cégek szinte lépést sem tudtak tartani a megnövekedett vásárlói igényekkel. A pamutkötőgépeket felváltották a körkötőgépek, tehát a harisnyákról eltűnt a hátsó varrás. Az '50-es években tomboló miniszoknya őrület is rátett arra, hogy a szoknya alól kilátszódó harisnyatartó helyett megszülessen végre a harisnyanadrág bugyi résszel rendelkező mai formája.
A luxuscikknek számító termék a '60-as években vált végre mindennapossá, ekkor már a műselymet elasztánnal keverték, amitől még rugalmasabb és kényelmesebb lett a harisnya.
Nagy kedvenc lett a necc is, mivel mindenki a filmsztárokat utánozta. A háziasszonyok seperc alatt rákaptak a többféle méretű lyukakból álló harisnyára, melynek sikere abban rejlett, hogy rugalmas volt, és bármilyen stílusba könnyen beilleszthették. A revütáncosnők kötelező darabjaként számon tartott, időtlen klasszikust kristályokkal, hátsó varrásokkal és masnikkal színesítették.
A '70-es évek és a diszkóláz elhozta a csillogást, a fényes felületeket és a pöttyöket. Ezt az időszakot idézik a csillámló lurex- és a glitteres, ragyogó harisnyák, amelyek tökéletesen viselhetőek egy szép koktélruhához. A polkapettyek pedig pillanatok alatt játékossá tesznek bármilyen egyszerű szettet.
A bohém '90-es években a nagyobb lyukakkal ellátott farmerszoknya vagy nadrág alá húzott halászháló harisnyák tartoztak az "abszolút kell" kategóriába, de most ezeket tovább tuningolhatjuk! A kis gyöngyöknek, virágoknak és csillagoknak köszönhetően a hideg hónapok is feldobhatóak egy kis vidámsággal.
Nyitókép: Getty Images/ Calzedonia
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.