Nők, akik a katonák kielégülését szolgálták a háborúban

Napi 60 légyott, alkohol, abortusz és összeomlás - ez várt azokra a nőkre, akik az első világháború idején a frontokon teljesítettek szolgálatot. Bár számos bakát és tisztet mentettek meg a kielégületlenségtől, a háborús örömlányok sorsa fájdalmasan tragikus volt.

Jár egy utolsó szex a halál torkában lévő férfiak számára - ez volt az általános vélekedés a központilag jóváhagyott és ellenőrzött szexiparról. Az első világháború pokla soha nem látott változásokhoz vezetett a társadalmakban. Több millió férfi - házasok, egyedülállók, szüzek - szakadt ki az otthonából, hogy a háború mocsarába süllyedjen.

Ám női társaság nélkül a férfi hamar az őrület szélére kerül. Jól tudta ezt a katonai vezetés minden országban, a megoldás azonban nem volt egységes. Volt, ahol tiltották a kéjelgést, máshol viszont bordélyházakat állítottak fel, melyek közül néhány akár a 20. század végéig is üzemelt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadügyminisztériuma nyugati társaihoz hasonlóan igyekezett szervezett keretek közé szorítani a szexuális szolgáltatásokat. Nem annyira az örömszerzés, mint inkább a frontkatonák egészségének megőrzése céljából. A nemi betegségek elburjánzása ugyanis olyan méreteket öltött, hogy lényegében a kórházakban ápoltak fele szifilisszel, kankóval vagy lágyfekéllyel küzdött.

A nőhiánytól szenvedő férfiakat sorszámozott, puritán bordélyokban várták a prostituáltak, akik nemcsak a fronton dolgoztak, hanem a közeli városokban, falvakban is. Kiszuperált cirkuszkocsik, vasúti vagonok, parasztházak vagy kastélyok szolgáltak helyszínként a pásztorórákhoz. A szobákban bórvazelines fertőtlenítő is volt a bakáknak, ami kiegészítette a rendszeres egészségügyi ellenőrzéseket. A katonák csak farokparádénak hívták maguk közt ezeket az alkalmakat.

Forrás: Shutterstock

Az igazgató mellett egy madám is dukált a bordélyokhoz, aki a napi ügyeket intézte. A szexmunkásokat három kategóriába sorolták: a legszebb tiszti prostik a magas rangúaknak jártak, az 1. osztályú lányok az altiszteket, a 2. osztályú lányok pedig a legénységet szórakoztatták. Ám ez a "ranglétra" csak lefelé vezetett... Mázlisták voltak a szüzek, terhesek, házasok, kiskorúak vagy a gyenge fizikummal rendelkezők, mert ők a szabályzat értelmében nem lehettek kéjhölgyek.

A tiszti örömlányok 30, 60, 90, illetve 120 percig szolgálták a férfiakat, legfeljebb hatszor naponta. Nem voltak ilyen "szerencsések" az alsóbb kategória lányai: 15 perces aktusokat teljesítettek, abból viszont napi 12-őt - ami a gyakorlatban akár a százat is elérte. A tarifa is hasonlóan alakult: míg a tisztiek 10 koronából, a többiek 3-4 koronából gazdálkodhattak aktusonként.

Habár a szabályzat előírta az alkoholtilalmat, a rendszeres orvosi vizsgálatot, valamint a nemi betegségeket megelőző szerek beszerzését, tragikus sors jutott a front örömlányainak. A fokozott igénybevétel és a nemi bajok miatt csak rövid ideig dolgozhattak. Kiút nem volt a helyzetből, csak az ital és az összeomlás. Sőt, a szabályzat előírta: aki alkalmatlanná vált a szolgálatra, billogot kapott, majd az ellenséges vonalak mögé zavarták, hogy ott fertőzzön tovább.

Az ipari szex rengeteg nem kívánt terhességet eredményezett, de csak a kezdeti hónapokban. A fokozott terheléstől ugyanis a lányok állandó méhgyulladástól szenvedtek, így többé nem tudtak teherbe esni. A tábori bordélyok működését ennek ellenére összességében sikeresnek ítélték, azokról a lányokról és asszonyokról pedig, akiknek ennek köszönhetően ment tönkre az élete, azóta is alig beszélnek.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?