Nem a csillagok tehetnek arról, hogy romokban van az életed

És hát ugye a csillagok se úgy álltak akkor, ahogy kellett volna. De kinéztem a születési ábrájából, hogy még nem is neki, hanem a dédnagyapjának volt egy traumája, ami nála, generációkkal később okozta azt, hogy képtelen a hűségre. Nem az ő hibája...

Ja hát tudod, én Kos vagyok. Agresszív, forrófejű, állandóan fejjel megyek a falnak. Nem én uralom magam, hanem a Kos Napom ural engem. Nem haragudhatsz rám, hiszen ilyen a személyiségem, nem tehetek róla.

Elvesztettem a munkámat? No, sebaj, majd ha csillagok úgy akarják, lesz másik, addig felciccentem ezt a sört... nyolcszor...

Oda ne rohanjak... De tudod, mi van?

Azért csalt meg, mert meg akart csalni. Mert nem tisztelt annyira, hogy ne tegye meg, de még annyira sem, hogy ha már mással akar lenni, azt korrektül a tudtodra adja. Nem azért akadtál ki, amikor lebukott a megcsalással, mert Rák vagy, hanem azért, mert ez egy baromira kiakasztó dolog. És nem, van az a kor, amikor már nem lehet minden hibádért, gonosz mondatodért, másoknak fájó tettedért a csillagokat hibáztatni. A csillagok pedig még véletlenül sem fognak munkát keresni helyetted.

Nem lehet örökké elbújni az asztrológia mögé, és mindenre ezt felhozni mentségként ahelyett, hogy változtatnál. Azért futod állandóan ugyanazokat a köröket, mert belehelyezkedtél az áldozatszerepbe, széttártad a kezeidet, hogy neked ez van megírva, és a csillagoknak rovod fel, amiért egyetlen párkapcsolatod sem működik, a saját felelősségedet teljesen kivonva belőle. Aztán persze, ott a reménykedés... "hátha későbbre nekem is meg van írva a boldogság".

Aláírom, sokkal de sokkal könnyebb a külső tényezőket okolni a saját hibáinkért, problémáinkért. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy én vagyok itt a Kos, ezért én fejjel megyek a falnak és majd én ledominállak, ha pedig ez nem tetszik, mehetsz ahova akarsz. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy azért ment tönkre a párkapcsolatom, mert a másiknak az aszcendense nem fért össze az enyémmel. Mert a csillagokban már megvolt írva. Mert a hold akkor éppen úgy állt, ahogy ilyenkor nem kellett volna.

Félreértés ne essék, a laikusok lelkesedésével rajongok az asztrológiáért. Napjegy, aszcendens, holdjegy, Lilith, Vénusz-jegy, sőt, tovább megyek, amikor az ismerkedős időszakomat éltem, minden alkalommal lecsekkoltam, hogy mennyire passzolunk össze az aktuális randipartneremmel a csillagjegyünk alapján. Majd izgatottan figyeltem, hogy bejönnek-e a csillagok állításai, és ő lesz a lelki társam, vagy ellenkezőleg, abban lesz igaza, hogy nem passzolunk, hiába próbálkozunk.

Emellett azt gondolom, hogy minden olyan eszköz, ami segít abban, hogy jobban megismerjük egymást, közelebb kerüljünk, foglalkozzunk magunkkal, hasznos. Érdekes elolvasni egy-egy jellemzést magamról, a csillagjegyekről általában, figyelni, hogy kinél mi passzol, vagy mi az, amiben esetenként tévednek az asztrológusok. Az pedig pláne izgalmas, amikor elolvasom a tegnapi horoszkópot, és néhanapján a homlokomra csapok, hogy "basszus, ez tényleg így volt!"

Azonban, ahogy semminél sem, itt sem kifizetődő átesni a ló túloldalára. Ezek az eszközök nem arra vannak, hogy áthárítsuk rájuk az összes felelősséget. Nem azért vagy seggfej, mert a Skorpió jegyében születtél, és sajnos ezt dobta a gép. És nem azért ment tönkre a párkapcsolatod, mert a Mars és a Vénusz éppen úgy állt az első szexuális élményetek során, hogy már akkor megpecsételte a sorsotokat, és belétek volt kódolva a tragédia. Az asztrológia felvázolhat lehetséges utakat, eseményeket, tulajdonságokat, de utána átadja ezt a pakkot mindenkinek személyesen, és onnantól már tiéd a felelősség, hogy mit kezdesz vele.

Nyitókép: Shutterstock