Amikor sikítófrászt kapsz és összeomlasz egy erős parfümtől - üdv a szenzoros pokolban!

Ez nem egyszerű hiszti: az érintettek rendkívül komoly reakciókat produkálhatnak az őket ért kellemetlen ingerekre, melyeket embertársaik általában probléma nélkül fel tudnak dolgozni.

Nemrég kezdett terjedni a TikTokon egy egyébként ősrégi trükköt bemutató videó: egy nő prezentálja, hogyan lehet kitágítani egy farmernadrágot, ha az túl szűk. Beáll a zuhany alá, magára engedi a meleg vizet, guggol néhányat, levéve hagyja megszáradni a ruhadarabot, majd felveszi.

Rengetegen örültek a kreatív felhasználó jótanácsának, ám többen is megjegyezték, hogy „Ez aztán a szenzoros pokol!" – utalva arra, hogy egyesek rendkívül kellemetlennek találják, ha vizes ruha van rajtuk, pláne, ha az vastag és merev, mint a farmer.

@its_abby_abigail NOW THEY’RE SITTING JEANS!!!!!! Size 8 = Size 12. #tiktoktaughtme♬ original sound - ojccccc

Kíváncsi voltam, mit takar pontosan az angolul sensory hellnek nevezett fogalom. Néhány percnyi google-özés után megtudtam, hogy ez a jelenség elsősorban az autista spektrum, illetve a szenzoros feldolgozási vagy integrációs zavar által érintett egyének körében fordul elő leggyakrabban. A szenzoros túlterheltséget átélő illető képtelen normálisan feldolgozni az érzékeit ért hatásokat – hangokat, látványokat, bőrérzeteket, szagokat –, ez pedig intenzív tüneteket és szokatlan viselkedést eredményez.

Tovább kutakodva rábukkantam olyan forrásokra is, melyek rávilágítottak, hogy nem csak az autisták tapasztalhatják meg a szenzoros túlterheltséget. Gyakorlatilag bárkinél jelentkezhet ez a különös állapot, melyet a spektrum képviselői és a nem autisták eltérő módon kezelnek.

Ha minden igaz – a korábbi pszichológiai szakvéleményeim alapján – nem vagyok autista, sem aspergeres, viszont én is rendszeresen tapasztalom, hogy egyes, mások számára teljes mértékben tolerálható ingereket képtelen vagyok elviselni. Amikor ilyenekkel szembesülök, nem tudok az adott helyszínen megmaradni, a reakcióm pedig gyakorta a hisztériáig fajul.

Forrás: Shutterstock

Pár példa: a dohányfüstöt akár nagy távolságból is megérzem és képtelen vagyok belélegezni az azzal szennyezett levegőt. A ruhámba vagy egy zsepibe temetem az orromat – régen, amikor még BKV-val jártam, maszkot hordtam a szagok kiszűrése végett, pedig a COVID akkor még „tervben sem volt" –, illetve minél gyorsabban igyekszem eltűnni a helyszínről.

Ugyanígy hat rám a legtöbb parfüm vagy aeroszolos dezodor: úgy érzem, megfojtanak, az agyam leáll, a gyomrom felfordul, képtelen vagyok koncentrálni, dolgozni, egyszerűen elvesztem önmagamat.

Kíváncsi voltam, mások, akik hasonlóan érzékenyek, esetleg diagnosztizált autisták, hogyan élik meg a számukra kellemetlen impulzusokat és főképp, hogy melyek ezek. Rendkívül meglepő válaszokba botlottam.

Van, aki azt nem bírja elviselni, hogy fürdésnél vizes lesz a teste és az arca, míg mást a fésülködés, illetve a körömvágás akaszt ki. Egyesek képtelenek a tampon- vagy kehelyhasználatra, míg egy lány elmesélte, hogy egyszer majdnem pánikrohamot kapott, csak mert nem tudta azonnal kikapcsolni a melltartóját, holott az borzasztóan szorította őt.

A 21andsensory című blog szerzője, Emily megosztotta az olvasóival azokat az – átlagemberek számára legfeljebb enyhe kellemetlenséget okozó, vagy egyenesen kizárható – élményeket, melyeket ő és hasonló cipőben járó társai rendkívül nehezen tolerálnak. A lista nem teljes, de mindenképp érdekfeszítő:

  • varrás és címkék a ruhán belül
  • váratlan, erős zajok az utcán (motorok, szirénák, dudák)
  • zümmögő, vibráló elektromos eszközök
  • a kabát alá gyűrődő ruhaujj
  • ha valaki kéretlenül megérinti őket beszélgetés közben
  • harsány, színes üzletek, osztálytermek vagy irodák
  • a kedvenc, jól bevált ruháik tönkremennek – ilyenkor igyekeznek beszerezni ugyanazt a modellt és méretet, ami sokszor bonyolultnak bizonyul
  • a főzés közben terjengő szagok és az állandóan maszatossá váló kezek
  • a számukra – állagukat, ízüket és a közérzetre gyakorolt hatásukat tekintve – biztonságosan fogyasztható ételek elérhetetlensége miatt való aggódás

Ahogy Emily és más társai is előrebocsátják: lehet, hogy ezek az impulzusok egy „normálisan" működő egyént egyáltalán nem zavarnak. Ám ettől még az autizmussal, szenzoros integrációs zavarral, ADHD-val, PTSD-vel, vagy akár csak nagy fokú kimerültséggel, szorongással élő emberek számára valóban pokolinak hathatnak.

Érdemes tudni, hogy a kellemetlen szenzoros élmények hatására produkált reakciókat az érintettek nem, vagy csak korlátozottan tudják irányítani, befolyásolni. Emily épp ezért kéri olvasóit, hogy ha ilyesmit tapasztalnak a környezetükben, próbálják támogatni a szenvedő felet és ne vádolják azzal, hogy túlreagálja a dolgokat, mert biztos, hogy azzal csak rontanak a helyzeten.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek