

A reggeli rutinod, például a kávéd melletti néma csend vagy az esti, szokásos „milyen volt a napod?” kérdések mögött gyakran egy egész világnyi bizonytalanság feszül. Amikor egy kapcsolat eljut arra a pontra, ahol a veszekedéseket felváltja a közöny, vagy a közös jövő képe kezd elhalványulni, törvényszerűen felmerül a kérdés: érdemes még küzdeni, mert párkapcsolati válságban vagyunk, vagy eljött az ideje az elengedésnek?

Forrás: 123rf.com
Nem feltétlenül kell a végére gondolni
Ez a belső vívódás felemésztheti a mindennapokat, hiszen a megszokás biztonsága és a magánytól való félelem erős láncként tarthat benne egy olyan helyzetben is, ami már rég nem épít, hanem rombol.
Egy elmélyülő párkapcsolati válság nem feltétlenül jelenti a történet végét, de mindenképpen megállásra kényszerít, hogy őszintén a tükörbe nézzünk.
Képes vagy-e még tiszta szívből tisztelni a másikat?
A tisztelet az a láthatatlan ragasztó, ami akkor is egyben tartja a szövetséget, amikor a szenvedély lángja éppen alábbhagy. Ha azon kapod magad, hogy a párod alapvető tulajdonságai már nemcsak bosszantanak, hanem elviselhetetlenül idegesítenek, akkor az alapok sérültek meg. Nézd meg a mozdulatait, hallgasd a nevetését, és figyeld meg, mit érzel legbelül: büszkeséget vagy inkább kínos feszültséget? A megvetés az egyik legbiztosabb jele annak, hogy a kapcsolat dinamikája helyrehozhatatlanul megváltozott. Amikor már nem nézel fel a másikra valamilyen tulajdonsága miatt, nehéz lesz újra egyenrangú társként tekinteni rá a mindennapi nehézségek közepette.
Párkapcsolati válság: több benne a múlt, mint a lehetséges jövő?
Sokszor azért maradunk egy méltatlan helyzetben, mert a régi szép emlékek foglyai vagyunk, és a múltbéli „mi” képébe kapaszkodunk. Ha a beszélgetéseitek nagy része csak a „régen minden jobb volt” fordulatokra épül, és nem tudtok közös terveket szőni a következő évre, akkor valami elakadt. A jelenlegi párkapcsolati válság mélységét jól mutatja, ha a jövődről szóló fantáziáidban a párod már nem az egyik főszereplő, vagy csak egyfajta kötelező háttéralkatrészként van jelen. Egy élő kapcsolatnak növekedési iránya van, tervei és közös céljai, amelyek túlmutatnak a jövő heti bevásárlólistán. Amennyiben a jövőtől való félelem az egyetlen ok, amiért még nem léptél ki, akkor valójában már nem a kapcsolatban élsz, hanem csak a hiányában.
Megadnád-e magadnak még egyszer ezt a lehetőséget?
Tedd fel magadnak a kérdést: ha ma lennél egyedülálló, és pontosan azt az embert ismernéd meg, aki mellett most ébredsz, újra őt választanád? Ez a gondolatkísérlet kíméletlenül őszinte, mert lehántja rólunk a közös kötelességeket, a gyereknevelés terheit és a környezetünk elvárásait.
Ha a válaszod egy határozott nem, vagy hosszú percekig kell keresned az érveket mellette, az sokat elárul a jelenlegi állapotodról.
Egy súlyos párkapcsolati válság közepén hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a választásunkat minden egyes nap meg kellene újítanunk, nem csak egyszer, évekkel ezelőtt.
Ha csak a befektetett idő és energia tart ott a másik mellett, az olyan, mintha egy rossz részvényt tartanál meg csak azért, mert sokat fizettél érte.
Döntésünk nem egy pillanat alatt születik meg
A döntés, hogy maradsz vagy mész, soha nem egyetlen pillanat alatt születik meg, hanem apró felismerések sorozata vezet el hozzá. A legfontosabb tanulság, hogy a boldogságodért és a lelki békédért te tartozol felelősséggel, és néha a szakítás nem a kudarcot, hanem az önmagad iránti tiszteletet jelenti.
Nem bűn beismerni, ha valami már nem működik, ha a párkapcsolati válság jelei mutatkoznak, és nem hiba esélyt adni egy új kezdetnek, akár közösen, akár külön utakon. Az őszinteség önmagaddal szemben az első lépés ahhoz, hogy ne csak túlélője, hanem alakítója legyél a saját sorsodnak.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!