Miközben a munkahelyén is csak külön, a bőrszíne alapján kijelölt mosdóba mehetett, külön engedélyt szerzett a továbbtanuláshoz. Mary Jackson az űrkutatás meghatározó alakjává vált.
Mary Jackson nemcsak a számok világában volt verhetetlen, hanem a történelemben is: ő lett a NASA legelső afroamerikai női mérnöke. Egy olyan korszakban küzdötte le az akadályokat, amikor még a mosdóba is csak külön, a bőrszíne alapján kijelölt helyre mehetett.
Forrás: Getty Images North America
- Mary Jackson lett a NASA legelső afroamerikai női mérnöke, aki a hangsebesség feletti repülést kutatta.
- A szegregáció idején külön bírói engedélyt kellett kijárnia, hogy fehér diákok közé beülve megszerezhesse a mérnöki diplomához szükséges képesítést.
- Karrierje végén feladta mérnöki pozícióját, hogy a NASA esélyegyenlőségi menedzsereként segítse a nők és kisebbségek szakmai előmenetelét.
Kislányként nem értette, miért más
1921-ben az amerikai Hampton egy olyan kisváros volt, ahol a dolgok rendje egyszerű volt: a fehérek erre, a feketék arra. Külön iskolák, külön bejáratok, külön világ. Ebbe született bele Mary Winston Jackson.
Már gyerekként kitűnt a többiek közül, remek agya volt, főleg a matematika ment neki simán. Az iskola könnyű terep volt neki, kitüntetéssel végzett, majd beiratkozott a Hampton Intézetbe, ahol 1942-ben kettős diplomát szerzett matematikából és fizikából. Ez ma sem lenne rossz teljesítmény, de egy fekete nőtől 1942-ben? Egyenesen elképesztő volt.
Öt karrierváltás után ment a NASA elődjéhez
Aztán először matematikatanár lett egy fekete iskolában Maryland államban, de egy év után visszahúzta a szülővárosa. Hamptonban recepciósként dolgozott egy klubban, a helyi közösségi központban, amely a fekete katonákat fogadta, miközben a fehér katonáknak saját, szebb klubjuk volt a város másik felén. Aztán könyvelőként dolgozott a Hampton Intézet egészségügyi osztályán. Később az anyaság lett fontos, Levi Jacksonnal először összeházasodtak, majd megszületett a fiuk. Ezután titkári munkát vállalt a Fort Monroe katonai bázison. Öt karrierváltáson esett túl, mire rátalált arra, amiben igazán otthon volt.
Forrás: Michael Ochs Archives/Getty Images
Mary Jackson és a 60 ezer lóerős szélcsatorna
1951-ben Mary bekerült a Nemzeti Repüléstechnikai Tanácsadó Bizottsághoz, a NACA-hoz – a NASA elődjéhez –, egészen pontosan a Langley Memorial Repülési Laboratórium egy különleges részlegébe. A csapat neve: West Computers. Afroamerikai nőkkel dolgozott együtt, úgy hívták őket a többiek: "emberi számítógépek".
Papírral és ceruzával számoltak szinte egész nap, olyan számítási munkát végeztek, amire ma már egy laptop másodpercek alatt képes.
A szegregáció a munkahelyen is működött. Külön mosdó, külön étkező, a táblák mindenhol ott lógtak. Roosevelt elnök ugyan kiadott egy rendeletet, ami tiltotta a diszkriminációt a védelmi iparban, de Virginia állam erre fittyet hányt.
Két év megfeszített számolgatás után azonban Mary életébe lépett valaki, aki meglátta benne, amit mások figyelmen kívül hagytak. Kazimierz Czarnecki, egy lengyel-amerikai mérnök bevette maga mellé egy izgalmas projektbe: szuperszonikus szélcsatorna-kísérletekkel foglalkoztak.
A berendezés, amelyen dolgoztak, egy 60 ezer lóerős szörnyeteg, amely képes volt a hangsebesség kétszeresét modellezni.
Mary itt már nem adatokat másolt, hanem kísérleteket végzett, megfigyeléseket rögzített, következtetéseket vont le.
Czarnecki egy idő után azt mondta neki: mehetnél mérnöknek is. Jelölte egy képzési programba, ami megnyithatta volna előtte az utat a mérnöki fokozat felé. És itt jött a következő akadály.
Az ehhez szükséges fizika- és matematikaórákat egy helyi szegregált középiskolában tartották. Mary nem léphetett be simán az ajtón, mint a többi hallgató, külön engedélyeztetnie kellett Hampton városától, hogy fehér diákok mellé ülhessen. Az engedélyt megkapta és elvégezte a kurzusokat. És 1958-ban, abban az évben, amikor a NACA-ból megalakult a NASA, Mary Jackson lett a szervezet első fekete női mérnöke. Ugyanabban az évben társszerzőként jegyezte első tudományos jelentését a szuperszonikus repülés aerodinamikájáról.
Otthagyta a mérnöki karriert, lefelé lépett a ranglétrán
Közel 20 évig dolgozott Mary Jackson repülőgépmérnökként, munkája alapos, eredményes volt, komolyan vették. Tucatnyi kutatási jelentés fűződik a nevéhez, amelyek főként a repülőgépek körüli levegő határrétegének viselkedésével foglalkoztak. Azzal vizsgálták, hogyan mozog egy gép a levegőben, mennyire stabil és hatékony. Az Apollo-program sikerének csendes háttérmunkása volt.
A vezető pozíciók, igazi, döntéshozói szintű állások rendre elkerülték. Nem a szakmai teljesítménye volt a probléma, hanem az, hogy nő volt, ráadásul fekete. 1979-ben azonban vett egy nagy levegőt és meghozta azt a döntést, ami elsőre visszalépésnek tűnt.
Otthagyta a mérnöki karrierjét, és elvállalt egy alacsonyabb besorolású pozíciót a NASA Esélyegyenlőségi Programjában, szövetségi női programok menedzsereként. Lefelé lépett a ranglétrán, de ez szándékos volt.
Innen már nem repülőgépeket fejlesztett, hanem embereknek segített. Nőknek és kisebbségieknek adott tanácsot: milyen kurzusokat érdemes elvégezni, hogyan kell felépíteni egy pályázatot. Közben a hamptoni közösségi központban fiataloknak segített saját szélcsatornát építeni. A gyerekek saját maguk tapasztalhatták meg, hogy milyen is a tudományos munka. Közben több mint harminc évig volt cserkészlány-csapatvezető, és a férjével együtt nyitott házat tartottak. Bármely fiatal NASA-s bekopogtatott az ajtajukon, szívesen adott tanácsot vagy főzött egy finom vacsorát. 1985-ben vonult nyugdíjba, de addigra már egy sor kitüntetést kapott.
Amit a világ csak halála után vett észre
Halála idején neve ismeretlen volt a nagyközönség előtt. Aztán 2016-ban Margot Lee Shetterly megírta a Rejtett alakok című könyvet – Mary, Dorothy Vaughan és Katherine Johnson történetét, azokét a nőkét, akik az amerikaiak számára megnyerték az űrversenyt, miközben külön mosdóba jártak. A könyvből film lett (A számolás joga), Mary szerepét Janelle Monáe játszotta, és hirtelen mindenki megtudta, ki volt Mary Jackson.
Posztumusz, ahogy az lenni szokott
2021-ben a washingtoni NASA-főhadiszállást átnevezték. Az új neve: Mary W. Jackson NASA-központ. Az épületre kikerült a neve annak a nőnek, aki egykor engedélyt kért, hogy beléphessen egy osztályterembe.
Nyitókép: Bob Nye/NASA/Interim Archives/Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
