Wernher von Braun volt a Vergeltungswaffe-program ("a megtorlás fegyvere") vezetője, és az ő nevéhez fűzödik a V-2 rakéták kifejlesztése (folyékony üzemanyagú ballisztikus rakéták). Ezekkel a rakétákkal lépett ki az emberiség először a világűrbe - így von Braun náci múltja már el is lett felejtve, és kikiáltották az űrprogram hősének.
Az akkori technika korántsem volt olyan modern, mint a mai. Az űrkompjúter konkrétan egy olyan számítógépet takart, amelynél a mai zsebszámológépek akár 350-szer gyorsabbak voltak. Gyakorlatilag gyerekkorunk kvarcjátékaival hódítottuk meg a Holdat.
A százezer dolláros 21 rétegű űrruhát a Playtex cég melltartó tervező szakemberei (illetve asszonyai) készítették. Nagyon precíznek kellett lenniük, egy fél mm-es varrási hiba miatt az egész szkafander használhatatlanná vált volna. Leghíresebb termékük, a Cross Your Heart melltartó, egyébként a mai napig kapható.
Egyáltalán nem volt biztos, hogy a program sikeres lesz és a három űrhajós megússza élve az utazást. Ilyen helyzetekre nem igazán létezett megfizethető életbiztosítás. Ezért aztán a résztvevők több száz képeslapot írtak alá, hogy haláluk esetén a családjuk el tudja árverezni őket.
Ha nem sikerült volna az első holdra szállás, akkor Armstrong híres mondata ("Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek") helyett egy előre megírt gyászbeszédet vettek volna elő. Ha bármi balul sült volna el, például nem sikerült volna visszatérni a parancsnoki modulba a holdkomppal, kész akciótervvel rendelkeztek: megszakítják velük a kapcsolatot, értesítik a családot, majd Nixon beszédet mond a világnak. A vészhelyzeti forgatókönyvek között szerepelt olyan opció is, hogy a magukra hagyott űrhajósok ott maradnak a Holdon, ahol megvárják, amíg elfogy a levegő, éhen halnak, vagy öngyilkosok lesznek.
A pletykákkal ellentétben az amerikai űrhajósoknál nem volt ciánkapszula vészhelyzeti öngyilkosság esetére. Az űr vákuuma még annál is sokkal gyorsabb és kíméletesebb halált biztosítana, azonnali eszméletvesztéssel. (Az első űrsétát végrehajtó ember, a szovjet Alexey Leonov 1965-ben viszont vitt magával ciánt, és egyszer majdnem szüksége is volt rá.)
Armstrong lépett ugyan először a Holdra, viszont Aldrin tartja az Először Holdon vizelő ember rekordját. Miközben kilépett a leszállómodulból, azonnal belepisilt az űrruha belsejében lévő kondomszerű eszközbe. Ám ennek csöve már a leszállás közben elrepedt, így szegény Aldrin vizelettől tocsogó csizmában tette meg az első holdbéli lépéseit.
Ez még mindig kényelmesebb volt, mint az űrben elvégezni a nagydolgodat. Az Apollo-11 űrhajósainak nem volt olyan wc-jük, mint ma az űrállomáson - pedig azt sem egy leányálom használni. Az űrkorszak hajnalán hőseink egyszerűen egy fenekükre ragasztott zacskóba nagyvécéztek.
Az asztronauták nem csak egy amerikai zászlót hagytak hátra a Hold felszínén. Az apróbb emléktárgyak mellett ott maradt egy hányózacskó, két vizeletgyűjtő és egy székletgyűjtő tartály is. A további holdraszállós missziók miatt jelenleg a Holdon hagyott tárgyak listája egy 22 oldalas dokumentummá nőtte ki magát, ami a NASA honlapjáról le is tölthető.
Neil Armstrong egyébként - állítólag - csak azért szállt ki először, mert ő ült közelebb a kijárathoz. Ennek köszönhetően szinte csak neki jutott a dicsőség és a rivaldafény. Buzz Aldrin soha nem tudta megemészteni a második helyezést. Nem léptették elő tábornoknak, depresszióval és alkoholizmussal küzdött, tönkrementek a házasságai, és később idegösszeomlást kapott.Michael Collins pedig, aki a parancsnoki modulban várta őket a Hold körüli pályán keringve, egyszerűen elfelejtődött az emberek számára...
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.