A digitális világban egyetlen kattintás elmenteni egy cikket vagy receptet. E mögött a kényszeres raktározás mögött leggyakrabban a FOMO áll, amely elhiteti velünk, hogy ha nem tárolunk el mindent, végleg lemaradunk valami pótolhatatlanról.
A közösségi médiában egyetlen mozdulat elmenteni egy cikket, receptet vagy videót, amit később hasznosnak gondolunk. A háttérben gyakran a FOMO, vagyis a kimaradástól való félelem áll. A probléma az, hogy a legtöbb elmentett tartalomhoz valójában soha nem térünk vissza.
Forrás: 123rf.com
Mi a FOMO jelentése?
Ismerős helyzet: görgetés közben jön egy jó recept, egy edzésvideó vagy egy inspiráló gondolat, és már megy is a mentések közé. Nem azért, mert azonnal szükség van rá, hanem mert „jó lesz még”. A digitális gyűjtögetés szinte észrevétlenül válik napi szokássá.
A FOMO ebben kulcsszerepet játszik.
Ez egy modernkori mozaikszó: Fear of Missing Out, magyarul: félelem a lemaradástól.
Ez egyike azoknak a szorongásoknak, amelyek észrevétlenül beköltöztek a mindennapjainkba, és gyakran épp a közösségi média görgetése közben csapnak le ránk. Az érzés, hogy bármelyik tartalom fontos lehet, és ha most nem mentjük el, később már nem találjuk meg. Ez a gondolat folyamatos készenlétben tart minket, ne kockáztassuk a lemaradást.
Miért tűnik hasznosnak az, amit valójában nem használunk?
A mentés pillanatában könnyű azt érezni, hogy történt valami produktív. Egy új recept elmentése olyan, mintha már közelebb kerültünk volna egy egészségesebb élethez. Egy önfejlesztő videó eltárolása pedig olyan hatást kelthet, mintha már tettünk volna magunkért. Ez azonban sokszor csak illúzió. A digitális gyűjtögetés nem egyenlő a cselekvéssel. Attól, hogy valami ott van a mentett tartalmak között, még nem válik a mindennapok részévé. Sőt, minél több ilyen gyűlik össze, annál kisebb az esélye, hogy valóban elő is vesszük őket.
FOMO és a halogatás
A FOMO nemcsak gyűjtögetésre késztet, hanem halogatásra is. Sokkal könnyebb elmenteni egy hosszabb cikket vagy videót, mint ténylegesen időt szánni rá végignézni vagy végigolvasni. A mentés egy gyors megoldás, ami azt az érzést adja, hogy majd később foglalkozunk vele. Ez a „majd egyszer” hozzáállás viszont ritkán vezet valódi eredményhez.
A tartalmak felhalmozódnak, az idő pedig nem lesz több.
Így a mentések listája egyre hosszabb lesz, miközben a tényleges fejlődés elmarad.
A digitális túlterheltség ára
Egy ponton túl a sok elmentett tartalom már nem inspiráló, hanem nyomasztó. Több száz videó, cikk és ötlet vár arra, hogy sorra kerüljön, de a mennyiség miatt inkább egyikhez sem nyúlunk. Ez a túlterheltség könnyen bűntudatot is okozhat. Ott van rengeteg „hasznos” dolog, amit valamikor fontosnak tartottunk, mégsem használjuk őket. Ahelyett, hogy motiválnának, inkább emlékeztetnek arra, hogy mennyi mindent nem tettünk meg.
Mi ennek az egésznek az értelme?
A digitális gyűjtögetés valójában egyfajta biztonsági háló. Megnyugtat, mert azt sugallja, hogy minden fontos információ kéznél van. Csakhogy ez a biztonság sokszor csak látszólagos. A valódi érték nem a mentett tartalmak számában van, hanem abban, hogy mit kezdünk velük. Kevesebb, de ténylegesen felhasznált információ sokkal többet ér, mint egy végtelen lista, amit soha nem nyitunk meg újra.
A digitális gyűjtögetés mögött gyakran a FOMO és a halogatás áll. Az elmentett tartalmak biztonságérzetet adnak, de közben könnyen eltávolítanak a valódi cselekvéstől. Nem attól lesz több tudásunk vagy tapasztalatunk, amit elmentünk, hanem attól, amit ténylegesen meg is valósítunk.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
