Azt érzem, hogy elhülyít és megmérgez a social media

Ma bárkit, bárhol és bármikor el lehet érni, és erről korábban azt gondoltam, hogy a világ legjobb dolga, hiszen nem kell izgulni a szeretteinkért, nem kell várni a fontos válaszokra, azonnal meg lehet szervezni mindent. Idilli állapotnak tűnt, amiről aztán nagyon hamar kiderült, hogy sokkal ártalmasabb, mint gondoltam volna. Az állandó online jelenléttel, az elérhetőséggel megszűnt a magánszféra és betolakodtunk egymás intim terébe.

A chat megmutatja, ha online vagy, hogy mikor voltál aktív, láttál-e egy üzenetet, vagy hogy éppen írod-e rá a választ... Nincs időd gondolkodni, nincs lehetőséged elvonulni, mert a barátok, főnökök, családtagok a nap bármely percében el tudnak, sőt el is akarnak téged érni, és ha kikapcsolsz, ha némítasz vagy egyszerűen nem reagálsz, akkor rosszul kell magadat érezned, amiért nem őket helyezed az első helyre. Vicc, hogy ha nem lájkolsz egy képet, már ezen is képesek megsértődni.

A közösségi médiás platformokat azért hozták létre, hogy az emberek könnyen kapcsolatban lehessenek egymással. Ez mára annyira természetes lett, annyira kézenfekvő és olyan mértékben átalakította az emberi kapcsolatokat, a kommunikációs sémákat és úgy általánosságban a kommunikációt, hogy markáns különbség figyelhető meg a hús-vér emberek közötti kapcsolattartásban és az online diskurzusokban.

Ezek az alkalmazások, legyen szó a Facebookról, a Twitterről, a TikTokról, vagy bármelyikről, lassan jobban ismernek minket, mint a barátaink, a szeretteink, sőt néha azt érzem, jobban ismer engem, mint én magamat. A mobil és az internet lett a kiterjesztett memória. Már a születésnapokat és az évfordulókat, semmit nem kell észben tartanunk, mert a Facebook majd jelez, vagy ha nem tudom, majd rákeresek, kiguglizom a választ. Kétségtelen, hogy az információhoz való hozzáférés lehetősége a mai kor legnagyobb vívmánya, de azt érzem, hogy minél többet mobilozok, lógok a neten, annál jobban butulok és sorvad el az elmém a kihasználatlanságtól.

A telefon gondolkodik helyettem, a social platformok pedig függővé tesznek, és szinte zombiként, megállás nélkül pörgetem a TikTokot, amely a hangulatomnak, érdeklődési körömnek megfelelő, nekem tetsző videókat ajánl sorban egymás után. Az alkalmazások küzdenek a figyelmünkért, és nem is titkolt céljuk, hogy odaszegezzenek minket a képernyő elé. Eközben a percek és az órák elrohannak mellettünk, az agyunk folyamatosan pörög és dolgozik, próbálja feldolgozni a látott megannyi információt, felesleges, vicces tartalmakat.

A chat is függővé tesz, hiszen ha lenémítod, kikapcsolod, nem nézel rá, akkor is ott motoszkál majd a fejedben, hogy mi van, ha épp most írt anya, hogy balesete volt? Mi van, ha most kaptam egy fontos üzenetet a főnöktől? Ha valaki segítséget akar kérni tőlem vagy épp most hívnának egy eszméletlen buliba, amiből pont azért maradok ki, mert félreraktam a mobilt? Ennek az érzésnek neve is van, ez a FOMO, azaz Fear of Missing Out. Ez azonban egy generált félelem, amelyet a közösség, a társadalom és saját magunk együttesen alkottunk meg.

A szabadidőnkben egyszerre mindent is akarunk csinálni, étterembe menni és sportolni, olvasni és filmezni, a barátokkal lógni meg szerelmeskedni, új kalandokat kipróbálni és csak elterülve a kanapén lustálkodni. Rengeteg mindent meg akarunk élni a lehető legrövidebb idő alatt, nehogy valamiről lemaradjunk, valamiből kimaradjunk, hiszen gyorsan telik az idő.

Ez azonban csak egy hamis érzés, hiszen az idő nem telik gyorsabban most, mint 100 évvel ezelőtt. Őseinknek is csak 24 órából állt egy napja, melyben dolgoztak, pihentek, tették amihez kedvük volt, csak az elméjük és a figyelmük nem volt annyira leterhelve, mint most a miénk. A social media platformok foglyuk ejtették az embereket, elérték, hogy azt higgyük és érezzük, hogy nincs náluk fontosabb, és az lett az első számú vágyunk, hogy mindig online legyünk, hiszen aki nem elérhető, az nincs.

Az igazság az, hogy aki mindig online van, aki áttette magát és a figyelmét a világhálóba, az szűnt meg élni. Engem megmérgeznek ezek a közösségi médiás felületek, és nemcsak azért, mert függő vagyok, igen az vagyok, hanem azért is, mert a rajtuk keresztül hozzám elérő hírek, információk és persze kommentek az emberiség borzasztó helyzetéről árulkodnak. Én nem akarok része lenne ennek az ocsmány stílusban folyó sárdobálásnak, egymás fikázásának, nem akarok tudni a celebek magánügyeiről és azt sem akarom, hogy engem bármikor, bárki megtalálhasson.

Bence kilépett a csoportból.

Nyitókép: Shutterstock