A mobilodat jobban szereted, mint a párodat?

A legjobb az, amikor a tökéletes képet akarják elkészíteni az adott pillanatról - de nem azért, mert meg szeretnék örökíteni (mondjuk, saját maguk számára), hanem mert akkor rögtön lehet posztolni. Utána pedig figyelni a lájkokat. Beszélgetni már el is felejtenek a nagy lájkvadászatban.

Amióta okostelefonok léteznek, kijelenthető, hogy igazán intim kapcsolatban vagyunk a telefonunkkal. Mindent azon intézünk: pénzügyeket, navigációt, vásárlást, kapcsolattartást másokkal, információk begyűjtését a világból - és még sorolhatnám. Szinte folyamatosan a kezünkben van - vannak olyanok is, akik már azt is nehezen viselik, ha a telefonjuk töltőn van éppen, és nem nézhetnek rá folyamatosan.

Hiszen akármit csinálunk, akárkivel vagyunk, a telefon folyamatos pittyegése emlékeztet arra, hogy közben millió dolog történik, és mi folyamatos félelemben élünk, hogy lemaradunk valamiről (a jelenség neve FoMO: Fear of Missing Out). Miközben észre sem vesszük, hogy így pont a lényegről maradunk le: arról, hogy minőségi időt töltsünk azzal, aki épp ott van velünk.

Értem én, hogy felgyorsult világban élünk, meg fontos az online jelenlét. De mi van a személyessel? Nálam alapszabály például, hogy a személyes üti a virtuálisat. Nem azért találkozom egy barátnőmmel, hogy a telefonon lógjak és cseteljek valaki mással. Nyilván megnézem néha, ha ír valaki, mert lehet sürgős is, vagy olykor-olykor fel is veszem a telefont. De a legtöbbször igyekszem arra koncentrálni, akivel vagyok- hiszen a legnagyobb ajándék, amit kaphatsz valakitől, az az ideje és a teljes figyelme.

Egy párkapcsolatban az egyik legfontosabb dolog az együtt töltött minőségi idő. A kapcsolat elején ez még automatikusan megy: eszedbe sem jutna az első randin felvenni a telefont valaki másnak, hiszen csak arra akarsz figyelni, hogy végre vele lehetsz (na, ez az igazi mindfulness). Mégis, ahogy telik az idő, egyre kevésbé értékeled azt, aki valaha a teljes figyelmedet magára tudta vonni. Helyette futólag köszönsz neki, ha hazaértél, miközben egy órát lógsz még a telefonon a barátnőddel.

Persze előfordulnak szélsőséges esetek, én is telefonáltam hosszan a barátnőmmel, amikor például szakított és maga alatt volt - nyilván elsőbbséget élvezett a párommal tervezett, egyáltalán nem létfontosságú sorozatnézés helyett. De nem mindegy, mit teszel félre, milyen gyakran - és miért.
Mert előbb-utóbb a másik azt fogja érezni, hogy nem kapja meg tőled azt a figyelmet, törődést, amit igényelne. És tudjuk, hogy ez általában ott végződik, hogy máshol fogja keresni...

Éppen ebben a rohanó világban értékelődik fel még jobban az, hogy tényleg figyeljünk a másikra. Legalább néha tedd meg, hogy lenémítod és elteszed a táskád mélyére a telefonodat! Valószínűleg minden várhat egy-két órát, a másik viszont igenis hálás lesz azért, ha neki ajándékozod azt, ami a legnagyobb kincs: a teljes, osztatlan figyelmedet, ami csak neki szól.

Nyitókép: Shutterstock