Minden vendégség egy rejtett társadalmi kísérlet, ahol a barátaink mozdulatai elárulják a valódi személyiségüket. Sokat elmond egy-egy kapcsolatról az a néhány alapvető folyamat, amit a viselkedéspszichológia segítségével érthetünk meg.
A vendégek megérkezésekor valójában egy élő társasjáték veszi kezdetét. Ez a viselkedéspszichológia egyik legizgalmasabb terepe, ahol minden mozdulat egy-egy rejtett karakterjegyet fed fel. Az, hogy ki hova ül le, ki nyúl azonnal a tálcáért és ki vonul a sarokba figyelni, korántsem a véletlen műve. Bemutatjuk a három legjellemzőbb típust.
A viselkedéspszichológia az otthonodban: a konyhai szárnysegéd
Van az a barát, aki alig teszi le a kabátját, már a konyhában terem, és azt kérdezi: „Miben segíthetek?”. Ő az, aki nem bírja nézni, ha a házigazda egyedül küzd a pogácsákkal, ezért azonnal átveszi az irányítást a vágódeszka felett. Ez a fajta magatartás sokszor mélyebb empátiáról árulkodik, de néha a szorongás jele is lehet. Számára a munka egyfajta védőpajzs: amíg szeletel vagy pakol, addig hasznosnak érzi magát, és nem kell a kényelmetlen csevegésekkel bajlódnia. Az ilyen ember számára az érzelmi intelligencia abban nyilvánul meg, hogy tettekkel fejezi ki a kötődését, és a segítésen keresztül próbálja oldani a saját belső feszültségét. Ha van ilyen vendéged, becsüld meg, mert ő az, aki a buli végén is ott marad elmosogatni, miközben a többiek már a taxiban ülnek.
A társaság motorja: a díszvendég
A második típus nem segít, ő szórakoztat. A díszvendég mindig utolsónak érkezik, és már a belépésekor érezni, hogy megváltozik a szoba energiája.
Nála az első benyomás nem egy egyszeri pillanat, hanem egy folyamatos előadás, amit egész este szinten tart.
Minden szava és minden gesztusa azt szolgálja, hogy ő legyen a gravitációs pont, aki köré mindenki gyűlik. Ez a karakter mesterien használja különféle pszichológiai trükkök sorozatát, hogy magára vonja a figyelmet: hangosabban nevet, látványosan sztorizik, és pontosan tudja, kire mikor kell ránéznie. Gyakran magas az érzelmi intelligenciaszintje, hiszen tűpontosan érzi, mire vágyik a közönsége, de közben hajlamos elfelejteni, hogy a vendégség nem róla, hanem a közösségről szólna. Számára a nappali egy színpad, ahol minden nevetés egy-egy visszaigazolás a saját fontosságáról.
Csendes szemlélő a háttérben
Végül ott van a megfigyelő, aki a legkevesebb vizet zavarja, mégis ő látja a legtöbbet. Ő az, aki a kanapé szélén ülve, egy pohár itallal a kezében csak nézi a forgatagot. Ez a fajta megnyilvánulás sokakat feszélyezhet, pedig a megfigyelő nem ítélkezik, csak gyűjti az információkat. Számára minden egyes érzelem, ami felbukkan egy vitában, vagy minden apró arcrezdülés egy-egy megfejtendő rejtvény.
Gyakran ő az, akihez a buli közepén odaülnek az emberek csak egy kicsit beszélgetni, mert belőle árad a nyugalom és a figyelem.
Ez a passzívnak tűnő magatartás valójában egy nagyon is aktív belső munka eredménye. Ő nem akar irányítani vagy tündökölni, egyszerűen csak jól érzi magát abban a szerepben, hogy tanúja lehet mások kapcsolódásának. Ha később megkérdezed, ki kivel veszett össze a konyhában, ő lesz az egyetlen, aki pontosan tudja a választ.
A vendégség sokkal több, mint evés és ivás, ez egy tükör, amelyben mindenki megmutatja a valódi énjét. A tanulság nem az, hogy kategorizálnunk kell a barátainkat, hanem az, hogy megértsük: mindenki más módon próbál kapcsolódni és biztonságban érezni magát egy közösségben. Ha legközelebb körülnézel a szobában, látni fogod a segítők serénykedését, a díszvendégek ragyogását és a megfigyelők bölcs hallgatását, és rájössz, hogy ez a sokszínűség teszi igazán élővé a társaságot.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
