Anya, most jól figyelj. Hagyj fel mindennel, ülj le egy percre, s dőlj hátra. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán az első emlékeim egyike rólad, amikor énekeltél és mesét mondtál nekem. Sosem feledem, amikor lágyan csengő hangodat hallgatva merültem mély álomba. Oly édes volt ez az álom. Egy végtelen réten szaladtunk és a felhők felett jártunk. A nyugalom szigetére értünk, ahol lekuporodtunk egy pokrócra.
Gyümölcsöket majszolva csak meséltél és meséltél nekem. Volt ott szó bájos hercegnőkről, beszélő állatokról és varázslatról.
Reggel, amikor felébredtem volt, hogy te már kakaóval vártál. Mindig azt lested, hogy minek örülnék. Játszottunk, nevettünk és beszélgettünk.
Aztán elérkeztek az iskolás évek. Az első csalódások. Szabályok. Kötöttségek. Küzdelmek.
Mindig ott voltál, hogy letöröld a könnycseppeket az arcomról. Mindig felvidítottál, ragyogó arcoddal figyeltél rám. A támaszom voltál. Mindig kihúztál a gödörből. Sosem hagytál elveszni a forgatagban.
Semmi sem volt biztos, csak az, hogy te ott vagy nekem. Ebben sosem kételkedtem.
Majd kicsit komolyabb vizekre eveztünk, mi ketten. Átéltünk együtt sok mindent, jó és rossz is akadt bőven. Támogattál, kitartottál mellettem. Ott voltunk egymásnak a bajban, töretlenül. Kiegészítettük egymást.
Belépve a nagybetűs életbe, elakadtam. Nem tudtam, hogy hogyan tovább. Meghallgattál, tanácsot adtál, támogattál mindenben. Csak a boldogságomat szeretted volna. Feltétel nélkül szerettél és tudom, hogy szeretni is fogsz örökkön-örökké. Rád mindig számíthatok, akárhová is sodor az élet.
Anya, a szívem legrejtettebb zugaiban tárolom azt az emléket is, amikor hónapok után sírva rohantam karjaidba a repülőtéren. A világ másik felén a szívem szakadt meg, hogy nem láthattalak, nem ölelhettelek.
Hogy mit is jelent nekem az ölelésed? A biztonságot. A nyugalmat. Az otthont. A megnyugvást. A végtelen szeretetet. A feláldozást. A törődést. A kitartást. A gondoskodást. A ragaszkodást. Az örökkön-örökké-t. Mindent. Az életet magát.
Anya, a mi utunk egy életen át tartó utazás. Egy örök kapocs, amit senki sem és semmi sem vehet el tőlünk. Egy duzzadó erő és energia.
Gyermekkori versek, amelyekbe a szeretetem öntöttem, színes virágok, bohókás rajzok, festmények és sok könnyes anyák napi emlék. De mindez eltörpül a valós érzelmek mellett. Az igaz szeretetem mellett, amit az év minden napján, minden órában és minden percben érzek, Anya. Irántad. Érted. Miattad.
Oly hálás vagyok, hogy erődön felül teljesítettél. Volt, hogy csak sírtál és sírtál volna a fáradtságtól, de mosolyogva kérdeztél a napomról. Az életed adtad értem, ezt megköszönni nem is lehet elégszer.
Köszönöm, hogy az Anya szó hallatán örökre melegség öntheti el a szívemet. Bármit megtennék érted. A boldogságodért. Az örömödért. A vigaszodért. Hálás vagyok azért amilyen vagy, s amilyen én vagyok, Anya! Nagyon szeretlek! Örökkön-örökké.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.