Édesanyám, mi mást mondhatnék: köszönöm!

Édesanyám, mi mással kezdhetném, minthogy hálás vagyok, amiért felneveltél! Ez a nagybetűs feladat számodra sokkal nehezebb volt, hiszen egyedül kellett megküzdened az anyaság minden kihívásával. Anyák gyöngye vagy, hiszen engem mindig előrébb helyeztél saját magadnál. Mindig úgy cselekedtél, ahogy jónak és helyesnek érezted a szíved mélyén. Régóta vágytál az anyaságra, engem pedig hozzád irányítottak fentről, hogy a küldetésedet beteljesíthesd.

Sosem tudom elfelejteni, hogy kislányként minden este 9 és 10 óra körül beálltam a szoba sarkába az ablakomhoz, és a redőnyön keresztül kukucskáltam kifelé, vajon mikor érsz haza. Csizmád kopogása a legédesebb zene volt gyermeki füleimnek. Sokszor hiányoltalak, és vágytam arra, hogy több időnk legyen, az esti mesével azonban mindig megvártalak. Mindig megnyugodtam, amikor védelmező ölelésedben álomra hajthattam a fejemet.

Anyukám! Te voltál, maradsz és leszel a legnagyobb támogatóm egész életemben. Sosem húztál vissza, mindig csak segítettél az utamon, hogy azzá az emberré váljak, aki ma vagyok. Olykor egy kedves gondolat is elég volt ahhoz, hogy érezzem és elhiggyem: bármire képes vagyok. Mindig azt mondtad, hogy minden sikerem a saját érdemem, de tudod, a hited nélkül ma nem lehetnék olyan erős, mint amilyenné váltam az évek során. Minden fontos pillanatban mellettem álltál, megfogtad a kezemet, és ez mindig elég volt számomra.

Tudod, sok mindent csak később sikerült megértenem. Olykor talán rossz, esetleg hálátlan gyerekednek tűnhettem, de hidd el, sosem akartalak megbántani téged. Tudatlan voltam, és nem láttam át, mit és miért teszel, miközben mindig jót akartál nekem. Sokszor veszekedtünk, és olykor olyan kijelentések, gondolatok hagyták el a számat, melyeket hiába bánok, anyai szívedből már sosem fogom tudni kitörölni.

Hálás vagyok érted, édesanyám! Hosszasan sorolhatnék száz és száz emléket, de leginkább azért érzek köszönetet, mert fentről hozzád küldtek, és úgy találták, hogy ezen a világon te vagy a legtökéletesebb nő, aki az anyukám lehet. Talán te nem tudod, de megtanítottál egy fontos leckére. Arra neveltél a cselekedeteiddel, a küzdelmeiddel, hogy megéljek a jég hátán is, és sose adjam fel az álmaimat. A kitartásom, az erőm és a szívem dobbanása mindig belőled táplálkozott. Olyan morált tanultam, ami minden nap hajt és előrébb visz, és ezért soha, de soha nem lehetek elég hálás neked!

Anyukám! Köszönöm, hogy megtanítottál tiszta szívből, önzetlenül szeretni. Igyekszem úgy élni, hogy minden nap büszke legyél rám, és bízom abban, hogy a feledés régi hibáimat egyszer elmossa majd. Hálás vagyok a szeretetedért, a törődésedért, a létezésedért, és azért, hogy felneveltél!

Mi mást mondhatnék?! Köszönöm, hogy vagy!

Nyitókép: Shutterstock