Egy ismerősöm étteremben dolgozik, ő mesélte el a sztorit, amit egy vendégtől hallott. Az apját elhagyta a felesége, és azóta igénytelen pasiként, mocsokban él, magányosan.
A ruháit kimossa, hogy nem legyen mit felvennie a munkába,de a vasalással már nem bíbelődik. Nem takarít. A lánya teszi néha rendbe a lakását, de nagytakarítást nem enged. Azt mondja, nem talál meg semmit, ha elpakolja. Ilyenkor azt kell hallgatnia: „Pont olyan vagy, mint anyád, ő is mindig mindent máshova tett, mint ahova való”. Az apuka férfiból meglehetősen igénytelen pasi lett.
Forrás: 123rf
Igénytelen pasi, de nem rossz ember
„Nehogy azt hidd, hogy rossz ember! Nem iszik, nem kocsmázik, nem kurvázik – egyedül a kávé és a cigi a szenvedélye –, csak nem találja a helyét. Kellene mellé egy pesztonka, aki a gondját viseli. Szerintem anyám ronthatta el, mert – amíg együtt voltak – ő mindent megcsinált: takarított, mosott, vasalt. Apum talán azt hitte, hogy minden magától lesz tiszta és szép. Soha nem volt alkalma meggyőződni arról, hogy ez komoly feladat, és nem kis szervezést igényel munka mellett...” – mentegette a vendég.
Most, hogy egyedül van, egyszerűen képtelen úgy ellátni magát, hogy emberhez méltó körülmények között éljen. Pedig már hat éve lett volna arra, hogy új alapokra fektesse az életét. Volt pár régebbi nőismerőse, ők kaptak az alkalmon, amikor megtudták, hogy elvált – próbáltak is közeledni, de elmarta őket egytől egyig.
Nem akar újra nőt maga mellé. Ahogy ő mondja: „Na, még csak az kellene nekem, egy új nő – abból köszönöm, de nem kérek!” Inkább egyedül marad az akciós csülkös pacal konzerveivel, amiket csak azért istenít, hogy elhiggyem, jól van.
„Pedig tudom, hogy egyáltalán nincs jól. Azt hiszem, fél az élettől – attól, hogy újra megszeret valakit, aztán újra elveszíti. Ezért inkább nem ismerkedik, nem kezd bele semmi újba. Magányos, morgós, harapós farkasként kuksol a barlangjában. Indulok is hozzá, csak előtte még beugrok a boltba, hogy vegyek neki friss zöldséget..." — magyarázta a nő.
A történetet hallgatva rémület töltött el. Szinte éreztem magamon egy jeges kéz érintését, ami a lehetséges jövőt vetíti elém, azt sugallva: ilyen morgós vénember leszek én is, ha nem szedem össze magam. Ha nem állok fel a sárból, ahova a legkínosabb, legmegrázóbb szakításom után kerültem, én is ilyen szánalomra méltóan fogok élni... Meg kell tennem az első lépést! Ki kell lépnem a dohos odúmból, ahová bemenekültem, hogy nyalogathassam a sebeimet.
Egy ismeretlen ember történetének hatására döntöttem úgy: elég volt az egyedüllétből – csak azért is ismerkedni kezdek!
Nyitókép: 123rf
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
