gyógyulási folyamat
Hiányzol, de tudom, ha most elküldöm neked ezt az üzenetet, csak erősebb lesz a fájdalom
Éjfél elmúlt. A telefonom képernyője világít a sötétben, a neved van rajta. Olyan könnyű lenne beírni, hogy „hiányzol”. Már csak egy kattintásnyira vagyok attól, hogy újra belépjek a világodba. A szívem hevesebben ver, de aztán megállok. Visszatartom a lélegzetem, és törlöm az üzenetet. Betűről betűre. Mert tudom, hogy csak azért, mert hiányzol, nem kell, hogy visszahívjalak az életembe.
Van egy különleges fájdalom. Az, amikor nagyon hiányzik valaki, de legbelül tudod, hogy nem szabad üzenetet írnod neki. Ez egy harc a szíved, amely a megszokott vigaszt keresi, és az elméd között, amely arra emlékeztet, miért is váltatok el.
Forrás: 123rf
Az üzenet illúziója
Amikor a magány hulláma eluralkodik rajtam, az agyam igyekszik átverni, és próbál meggyőzni, hogy egyetlen rövid üzenet betölti az űrt. Hogy a válasz – ha jön – meghozza azt a megkönnyebbülést, amit oly kétségbeesetten keresek. De az igazság gyakran sokkal kegyetlenebb. Azokban a késő esti órákban nem igazán az az ő hiányzik, aki a kapcsolat végén volt. Azt hiányolom, akik voltunk. Az illúziót, a lehetőséget, a biztonságérzetet és azokat a gyönyörű pillanatokat, amelyeket idealizáltam.
Az üzenetküldés nem fogja csodával határos módon megoldani a kapcsolat szétesését okozó problémákat. Nem fogja eltörölni a kimondott szavakat, az összeegyeztethetetlen értékeket vagy a tisztelet hiányát.
Mi történik, ha megnyomod a „küldés” gombot?
Ha ezt az üzenetet elküldöd, feladod a kontrollt. Az érzelmi stabilitásodat valaki más kezébe adod. Aztán vársz. Minden telefoncsörgés felébreszt. Mi van, ha egyáltalán nem lesz válasz ? A képernyő túloldalán lévő csend százszor jobban fáj, mint az a csend, amit te magad választottál.
Mi van, ha megjön a válasz , de hideg, rövid és távolságtartó? Az a kis remény, ami benned volt, ismét ezer darabra hullik, és újra kell kezdened a gyógyulási folyamatot, elölről.
Talán ez a legnehezebb lecke, amit az életben meg kell tanulnunk
A szerelem és az összeillőség nem ugyanaz. Szerethetsz valakit minden egyes sejteddel. Hiányozhat annyira, hogy az fizikailag fáj. És ugyanakkor kristálytisztán tudhatod, hogy összetörve térnél vissza hozzá.
Ha hiányzik valaki, az nem azt jelenti, hogy hibát követtél el azzal, hogy elhagytad (vagy elengedted). A hiányzás egyszerűen egy elvonási tünet. Ez egy természetes gyógyulási folyamat. A szívednek hozzá kell szoknia, hogy aki régóta a menedéked, nincs. És ehhez idő kell. Ezért van az, hogy abban a pillanatban, amikor törölsz egy üzenetet és leteszed a telefonod, megmutatkozik a legnagyobb erőd. Ez az a pillanat, amikor magadat választod. A hosszú távú békédet választod a rövid távú, hamis megkönnyebbülés helyett.
Szóval, ma este hagyd ezt az üzenetet megíratlanul. Fáj, persze, hogy fáj. Engedd meg magadnak, hogy érezd ezt az ürességet, de ne próbáld meg betölteni valakivel, aki már bebizonyította neked, hogy nem tud gondoskodni a szívedről.
Hiányzol, de jobban szeretem magam. És ez az egyetlen üzenet, amit magadnak kell küldened.
Nyitókép: 123rf
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
