Arra ébredtem, hogy erőszak áldozata lettem... (18+)
Egy nő, aki felébred, de nem tudja hol van, nem tudja miért, csupán a testén látható zúzódások és a combjain megszáradt vér sugallja, mi történt vele, mit is tett az éjjel. Egy novella, ami nem akar több lenni önmagánál.
Összeragadt szemhéjaim alig mozdulnak, az ébredés robbanásszerűen érkezik az agyamba és a gyomromba. Ez lenne hát a mai reggel simogató üdvözlete? Jobb alkaromra támaszkodva próbálom elindítani a felkelés mozdulatsorát; első nekifutásra sikertelenül visszazuhanok a párnára. Pár pillanatig így fekszem hanyatt, majd újra próbálkozom. Ezúttal a törzsem végre függőlegesbe emelkedik, a lábaimat pedig a padlóra lököm. Fel kellene állni, csak előbb megvárom, míg a szédülés alábbhagy. Gyerünk! Csípőm mellett futó kezeimmel rásegítek, és így végre felállok. Atyaég, mi ez a fájdalom?
A szobában sötét van, de látom az ablak fényes körvonalait. Odatántorgok – minden lépés feszülő fájdalmat okoz -, elhúzom a nehézkes sötétítőt. Szembeköp a nap, önkéntelenül összeszorítom a szemem. Fák, utca, egy kocsi, még több fa. Próbálom a szemhéjaim résén keresztül ismerőssé tenni a helyet, de nem megy. Visszaengedem a függönyt, hirtelen még sötétebb lesz bent. Elindulok a másik irányba, biztos van valahol egy ajtó, ki akarok innen menni. Igen, megvan! A szemem hamar megszokja a fényt, lenézek, látom, hogy a karom, a hasam és a combom is véres. Mi a fene? Körbe forgok, tükröt keresek. Ott a fürdőszoba, nincs becsukva.
Felkattintom a villanyt, az émelygés erősödik, belekapaszkodok a mosdóba, és kiadom a gyomrom tartalmát. Így jobb. Megengedem a vizet, belecsapom az arcomba. Most tisztábban látok. Végig mérem a testemet; meztelen, itt-ott narancssárgára színezte a vér, horzsolások és karcolások vannak mindenütt. Csábít a zuhanyzó, de helyette inkább csak elveszek egy törülközőt, és magamra tekerem. Összeszorítja a mellkasom, nehezebben veszem tőle a levegőt, de jó érzés, puha, és védettebbnek érzem magam tőle.
Kilépek a fürdőszobából, körbe nézek, de semmi sem ismerős, még nem jártam itt. Eltökélten visszatántorgok az előző szobába, remélve, hogy találok valamit. A sötét már zavar, elhúzom a függönyt. Az ágy hatalmas, piros lepedőjén fehér takaró és párnák, az egyik oldalán én feküdtem – látszik a párnán a szemfestékem lenyomata -, a másikon pedig mintha valaki még most is aludna. Nem látom, csak a haját, magára húzta a paplant. Odalépek mellé, a szívem gyorsan és ütemét vesztve kezd el verni. Bizonytalanul megtámasztom magam mellette az ágyon, szinte roppan a lepedő a tenyerem súlya alatt.
Mi ez? Hirtelen mozdulattal emelem fel a takarót. Nem érzek félelmet, sem megbánást, sem sajnálatot, miközben feltárul előttem egy férfi, egy véres férfi, egy halott férfi. Mellette ébredtem. Ismerem őt? Lefeküdtünk az éjjel? Akartam én is? Szemem átkúszik a karomra, lassan benyúlok a combjaim közé, kissé felhúzva a törülközőt. Felszisszenek. Nem akartam. Lépek egyet hátra, valami keményet érzek a talpam alatt. Lenézek, egy kés az. Meg se lep, hogy véres.