"A menstruáció nem kifogás arra, hogy szabadságot kérj!"

Bár tény, hogy a hölgyek és az urak hormonális ciklusa nagyban különbözik, a legtöbb karrierterületen mindkét nemnek ugyanúgy helyt kell állnia. Míg egy átlagos munkanap egyértelműen a férfiaknak kedvez, a nők sokszor munkaképtelenné válnak a menstruációnak köszönhetően.

Néhány országban – Tajvanban, Dél-Koreában, Japánban, Zambiában, Indonéziában és Spanyolországban – jogszabály írja elő, hogy a munkáltatónak tekintettel kell lennie hölgyalkalmazottjai havi ciklusára. A fizetett szabadság a hónap problémás napjain nem minden cégnél megoldott, viszont a fenti államok mindegyikében előírás, hogy a nők menstruációs fájdalmakra hivatkozva rendkívüli szabadnapokat vehessenek igénybe.

A havivérzés azonban csak a jéghegy csúcsa: a nők 21-35 napos ciklusa erőteljesen befolyásolja teljesítményüket és általános közérzetüket, így nagyobb kihívást jelenthet számukra alkalmazkodni a taposómalom törvényeihez, mint a férfiaknak. Nekik ugyanis 24 órás a tesztoszteronciklusuk, mely tökéletesen illeszkedik a legtöbb helyen elterjedt, reggeltől délutánig tartó munkanaphoz.

Az urak tesztoszteronszintje a nap kezdetén a legmagasabb, s ez tettrekészséggel, élénk elmével, kiemelkedő fizikai erővel, valamint produktivitással ajándékozza meg őket. Délután ugyan csökkenni kezd ennek a hormonnak a mennyisége a véráramukban, ám egészen estig olyan értéket mutat, ami lehetővé teszi, hogy csak a kései órákban üssön be náluk a fáradtságérzet. A koffeintartalmú italok és az alkohol egyébként felpörgetik a tesztoszterontermelést, tehát, ha valaki él ezekkel az élvezeti cikkekkel, talán meg sem érzi a hormonindukált kimerültséget.

Forrás: Shutterstock

A nők ciklusának első felében az ösztrogén és a tesztoszteron kapja a főszerepet: nekik köszönhetően a hölgyek energikusabbak, jobb kedvűek és a libidójuk is magasabb, mint a peteérés utáni szakaszban. Miután az ovuláció végbemegy, az ösztrogénszint lecsökken és a progeszteron veszi át a vezetést – ekkor kezdődnek a fáradtabb, nyűgösebb napok, illetve a PMS-es tünetek is bekopogtatnak, kinél erősebben, kinél enyhébben.

Ez a hormonális hullámvasút természetesen a munkahelyi teljesítményre is kihat, és bár tény, hogy annak idején mi vertük az asztalt az egyenjogúságért, ez egy létező probléma és illene többet foglalkozni vele.

Én szerencsére azok közé tartozom, akik szinte meg sem érzik, hogy a ciklusuk egyáltalán létezik: nincsenek menstruációs fájdalmaim és a PMS-ből is csak a megnövekedett étvágyat, valamint az enyhe fáradékonyságot érzékelem. Viszont rengeteg nőtársam éi meg pokolként a hormoningadozást és a menstruációt, épp ezért csodálkozom, hogy Európa közepén, viszonylag fejlett infrastruktúrával és kulturális berendezkedéssel még mindig ott tartunk, hogy semmilyen szinten nem törődnek ezzel a jelenséggel a munkáltatóink.

Ilyenkor mindig eszembe jut az a hülye mondás, hogy „Ne bízz olyan emberben, aki egy hétig vérzik és utána nem hal meg!" Gyakran azt látom, hogy a férfiak igen jelentős hányada ezen a szinten ragadt meg és fogalmuk sincs, mennyivel nehezebb helyzetben vannak a női munkaerők csupán biológiai jellegzetességeik miatt. Erre azonban nem az a megoldás, hogy diszkriminálják őket karrierszempontból, hanem az, hogy eszközölnek néhány viszonylag könnyen leszervezhető és kivitelezhető változtatást a munkahelyi beosztások terén. Szerintem ez a minimum, amit megtehetnek azokért, akik nélkül az életüket gyakorlatilag el sem tudnák képzelni.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek