Hány karrier fér bele egyetlen ember életébe?

Van, aki szereti a változást, van, aki retteg tőle, de a legtöbben inkább csak elviselik. Ha csak egy új munkahelyről van szó, az még a legtöbbünknél rendben van, kell a változatosság -  feltéve, hogy nem kényszer szülte új helyzettel áll szemben az ember -, na de szakmát, vagy iparágat váltani, az már sokkal nagyobb lépés. Akkora, hogy sokan hiába is vágynak rá, sosem teszik meg. 

Amikor sok éve azt mondtam a barátaimnak, hogy karriert váltok, sikítófrász kaptak: „Már megint egy új munkahely??? Miért nem tudsz te megülni a hátsódon?"

Megtudok - sajnos néha túl sokat is ülök rajta -, ám ha az élet mást akar tőlem, akkor fel kell állnom, és menni, amerre vezet. Van, hogy még maradnék, van, hogy már rég máshol lennék, de tudom, hogy elindulni akkor kell, amikor érkezik a „hívás".

Ám, mielőtt továbbmennék, tisztázzuk mi a karrier. Hivatalosan egy adott életpályán való előrejutás, szakmai előmenetel. Kösz a semmit! – gondolhatod most, de akkor fordítsuk meg és nézzük, mi nem karrier.

Úgy gondolom, hogy nem karrier, ha valakit az apukája, nagybácsija, férje, szeretője, jóbarátja beültet egy pozícióba. Akkor sem, ha később egy másikba ültetik, ami esetleg már magasabban van, hiszen nem magának és a szorgalmának, teljesítményének köszönheti az előmenetelét. Viszont karrier lehet, ha segítséggel ugyan, de megszerez egy kezdő pozíciót, melyben bizonyítja, hogy igenis alkalmas a feladatra, és onnan saját jogon, a teljesítménye alapján halad tovább a pályán. Nem karrier az sem, ha az ember elmegy egy munkahelyre 20 évesen, és onnan változatlan, vagy hasonló szintű pozícióból megy nyugdíjba, hiszen gyakorlatilag egész életében egyhelyben toporgott. 

Akkor mégis mit nevezhetünk karriernek? Az én nem hivatalos definícióm szerint karrierről akkor beszélhetünk, ha a választott hivatásomban, a szakmai tudásom, tapasztalatom, szorgalmam és teljesítményem következtében jutok előre. Ez nemcsak beosztásbeli előmenetelt, a ranglétrán szép lassan felkapaszkodást jelenti, hanem magába foglalja a tanulási folyamatot is. Az adott iparág, szakma különböző területeinek megismerését, a munkavégzéshez szükséges tudás elsajátítását, a rutinos, de szívvel-lélekkel végzett munkát. 

Ebből az is következik, hogy nem minden szakmában és munkahelyen fut be az ember karriert. Például, amikor az egyetemi tanulmányok mellett számviteli analitikus-nyilvántartóként dolgoztam, már az első munkanapomon tudtam, hogy ha a nyilvántartó le is kerül egyszer a titulusom végéről, és igazi analitikus leszek, akkor sem akarok pénzügyi területen karriert befutni. A munkámat ettől még szorgalmasan végeztem, és már akkor, 19 évesen is hazavittem, de a gazdasági hivatali állásommal kapcsolatban még középtávú terveim sem voltak. (Ezt egy kicsit bánom, biztos sokkal jobb anyagi helyzetben lennék, ha valamiféle pénzügyi guruként élném az életemet.)

Forrás: Shutterstock

Tehát a karrierváltás nem munkahelyváltást jelent, amikor felteszem a kérdést, hogy hány karrier fér bele egyetlen ember életébe, nem a munkahelyeinek számát próbálom kitalálni, mert az akármennyi lehet. Már csak emiatt sem volt igaza a barátaimnak, amikor a bejelentésem kapcsán feljajdultak, mert az én életem első közel 50 évébe - ha az anyaságot leszámítom, ami olyan életpálya, melyben mindig van mit tanulni, fejlődni - , összesen két és fél igazi karrierváltás fért bele. Ám mivel feltehetőleg még mindig van előttem több mint 20 aktív év, simán beleférne még egy, és ha úgy hozza a sors, nem is zárkózom el tőle.

Mégis, rengetegen vannak, akik félnek váltani, holott a kiégésnél, a lélek nélkül végzett melónál minden jobb. Sokan mégsem mernek lépni, „á, ez nem nekem való", és „öreg vagyok én már tanulni", ráadásul „ez a biztos, ezt a szart már ismerem" felkiáltásokkal tolják el maguktól a változás és váltás lehetőségét. Pedig honnan tudod, hogy nem neked való, ha meg sem próbálod? Tény, hogy balett-táncos karrierbe nem 40 évesen kell fogni, de legyünk őszinték, oda már 20 évesen is öreg voltál.

Szóval igen, van a józanész, meg annak a határai, amin belül mozog az ember, de ez a határ sokkal tágabb, mint gondolnád. Az „ez a szar" - kérdést azért nem boncolgatnám szívesen, mert nekem ezzel az emberi hozzáállással eleve problémám van. Hiszen ez az attitűd vezet oda, hogy sokan beleragadnak a posványba, amibe az újtól való félelemük miatt kerültek, és csak merülnek benne egyre mélyebbre és mélyebbre. 

Nálam sokkal okosabb emberek szerint tízévente érdemes és kellene is karriert váltani. Hangsúlyozom, nem munkahelyet, hanem hivatást, vagy legalább az adott szakmán, iparágon belül területet, így kisebb az esélye a kiégésnek. Ez pedig, akárhogy számolom, 4-5 váltást is jelenthet egy ember életében. 

Hogy lesz-e még olyan terület, amelyben lehetőségem lesz kipróbálni önmagam, nem tudom. Objektíven nézve a dolgot, egy idő után a kor mégiscsak korlátozza az embert. No, nem azért, mert túl öreg lenne megtanulni egy szakmát, sőt, új karrierbe megfontoltan kezd az ember, tehát ismeri a szakmát, amiben el szeretne helyezkedni, megvan hozzá a megfelelő elméleti tudása is, csak éppen a gyakorlata hiányzik. Ám a kezdő pozícióba fiatalokat keresnek, hiszen a bér is alacsonyabb, mint a senior beosztásnál, ahol viszont szükség van a szakmai tapasztalatra. Kicsit kilátástalannak tűnik a helyzet, sok kitartást, jó meggyőzőképességet és egyéb „special skilleket" igényel egy teljesen új területen elhelyezkedni, de nem lehetetlen

Szóval, hány karrier fér bele egyetlen ember életébe? Hivatalosan akár 4-5 is, de ha csak egyszer is meg mered lépni, már sokat tettél önmagadért. Bátorság, önbizalom és egy nagy lépés. Csupán ennyi kell hozzá. 

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek