Asszisztensnek vettél fel vagy escortnak? Néha nem egyértelmű…

Én szerencsére még soha nem kerültem annyira kiszolgáltatott helyzetbe ilyen szituációkban, hogy radikális döntéseket kellett hoznom, egyes ismerőseim azonban nem voltak ennyire szerencsések. Volt, akit egyszerűen kirúgtak, miután elmondta a főnökének, hogy zaklatták, mást pedig lehurrogtak, mondván, az illető csak kedveskedni akart, és különben is, ő mindenkivel így viselkedik, nem kell komolyan venni.

Egy felszolgálóként dolgozó ismerősöm és szintén szakmabeli párja egy műszakba voltak beosztva, mikor egy ittas vendég elkezdett beszólogatni a lánynak, sőt, még a fenekéhez is hozzáért. A barátja látta ezt, és szólt a férfinak, hogy hagyja abba, mire az illető felállt és balhézni kezdett vele. A vége az lett, hogy mindkettejüket elbocsátották, hiába mondták, hogy nem miattuk robbant ki a konfliktus.

Egy másik barátnőm tizenéves diákmunkásként egy telefonos központban dolgozott, és egyik idősebb férfikollégájuk folyamatosan megérintette, sőt, gyakran meg is ölelte őt és a munkatársait, persze akaratuk ellenére. A felettesük mindezt végignézte és semmit nem tett a zaklatás ellen – nem csoda, hogy szegény lány durván két hónapig bírta azon a helyen.

Hála az égnek, nekem soha nem kellett felmondanom sehol zaklatás miatt, de megkérdőjelezhető élményeket én is több ízben szereztem. Mielőtt páréves szünet után visszatértem írni, a húszas éveimben három cégnél is tevékenykedtem asszisztensként.

Az egyik főnököm szakmai tapasztalat nélkül vett fel, s már az interjún látszott rajta, hogy nagyon örülne, ha vele dolgoznék. Később, mikor egy másik pozícióra kerestek embert, nekem kellett szelektálnom az önéletrajzokat. Többek között egy rendkívül ígéretes, a posztra szakmailag tökéletesen megfelelő, csinos, a harmincas évei közepén járó hölgy pályázatát adtam át neki véleményezésre.

Ugyanezen a helyen esett meg, hogy mivel gyakran alig tudtam elérni a főnök urat különböző dokumentumok aláíratása céljából, a titkárságvezető emígy próbált motiválni:

Miért, hogy...? Telefonszexeljek vele, hogy méltóztasson elvégezni a munkáját, vagy mire gondolt?!

A legalja azonban tényleg az volt, mikor marketingesként (a grafikai-videós munkáktól elkezdve a termékfotózáson és a reklámajándékok beszerzésén át a rendezvényszervezésig mindent IS csináltam) egy nagy, kitelepülős kiállításon nekem kellett kávét főznöm és felszolgálnom az engem folyamatosan méregető, pajzán módon beszólogató üzleti partnereknek. Gondolom, nem meglepő, ha elárulom, ott sem nyúlt hosszúra a pályafutásom.

Szerencsére ahogy egyre több tapasztalatot, illetve szakmai megbecsülést szereztem, úgy koptak ki az életemből ezek a megalázó élmények. Nem vagyok naiv, tisztában vagyok azzal, hogy a nemi jellegzetességek valószínűleg még jó darabig meg fogják határozni azt, ahogy professzionális keretek között viselkedünk egymással, de ezzel nincs is feltétlenül gond, amíg ez nem megy túl egy bizonyos határon.

Nem kell átesni a ló túloldalára, és már egy egyszerű „De csinos vagy ma!" megjegyzés miatt is rohanni a HR-re szexuális zaklatás miatt, de érdemes résen lenni. Ahogy azt érzed, hogy az adott gesztus, megjegyzés a kolléga vagy a felettesed részéről bármilyen mértékben akadályozza a munkavégzésedet vagy kellemetlen érzésekkel tölt el, panaszt kell tenned, különben lehet, hogy soha nem derül fény az illető minősíthetetlen viselkedésére. Emlékezz: a MeToo sem robbant volna ki, ha az érintettek akkor nem döntenek úgy, hogy ha törik, ha szakad, feltárják a valóságot egy élhetőbb jövő érdekében...

Nyitókép: Shutterstock