Önsorsrontás - Avagy hogy nem fogsz tudni bepasizni?

Rengeteg cikk, tanulmány - sőt, szakkönyv - mutatja be azokat az okokat, amik miatt szép, okos, kedves, sikeres, jó fej és talpraesett fiatalok nem tudják megtalálni a párjukat.

Na, de van az örök szinglik közt egy másik csoport is: az önsorsrontók. Ez a cikk most róluk szól. Összegyűjtöttem pár tipikusnak mondható párkeresési stratégiát, ami legtöbbször inkább nehezíti az ismerkedést, minthogy könnyítené azt.

1. Csipkerózsikák

Vannak az álmodozó típusok, akik hisznek még a hercegekben fehér lovon. Várják, és várják, és csak várják azt a mesés pillanatot, amikor az a bizonyos odalép hozzájuk, és azt mondja: "Nekem nem kell más, csak te!" De szép is ez... vagyis, de szép is lenne ez. Mert nem szabad(na) elfelejteni, hogy némi befektetett energia nem árt ahhoz, hogy valaki meglássa benned a felülmúlhatatlant! Például a négy fal között nem sok esély van rá, hogy ez megtörténik. Hacsak nem a legtündéribb pizzafutárba futsz bele - bár macinaciban 2 perc alatt nem biztos, hogy meghódítod.

2. Túltervezve

Vannak, akik tudatosan irányítják az életüket, és kicsit sem akarják a véletlenre bízni sorsukat. Kimondottan olyan helyeken, baráti társaságokban mozognak, ahol az elképzelt jövőjükhöz szükséges egzisztenciát partnert megtalálhatják. És ha még jóképű is a pasas, akkor megvan a jackpot! Csak azzal, hogy ennyire "megszűrik" a potenciális jelöltek táborát, erősen lecsökkentik annak az esélyét, hogy a versenyben maradt lovagok közt pont akadjon egy olyan, akivel még a kémia is működik...

3. Feltűnési viszketegség

Van, aki azt hangoztatja, hogy nem is érdekli őt az egész. Csak aztán mindig kibújik az a bizonyos szög a zsákból. Valahogy az összes program, amiben részt vesz, a "pasihajkurászásról" szól - legyen az egy buli, egy nyaralás vagy egy borkóstolás. Amint meglát egy potenciális jelöltet, máris beveti a nagyágyúkat, hogy felhívja magára a figyelmet. Ezzel csak egy baj van: sajnos rajta kívül mindenki látja ezt a görcsös erőlködést. Szóval, ha már egy szimpla baráti találkozó második órájában a bárpulton táncolsz, akkor lehet, hogy kontraproduktív a stratégiád, és izgató szexualitás helyett inkább kétségbeesést sugárzol magadból...

4. Sodródók

Ő az aki, csak hagyja, hogy történjenek vele a dolgok, mert hát egyszer úgyis lesz valahogy. Természetesen jó, ha lazán veszi az ember a dolgokat, ha nem görcsöl rá minden egyes randira. De ha már jó ideje nem sodort eléd senkit az élet, aki megdobogtatta volna szíved, lehet, hogy kicsit tudatosabban kellene hozzáállni a párkereséshez. Tudom, tudom, a racionalitás megöli a romantikát. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a sors nem mindig kegyes, és lehet, hogy túlhúzza azt a bizonyos húrt.

5. Megrekedtek

Sajnos előfordul, hogy olyan csalódás éri az embert, amitől aztán hosszú időre padlóra kerül a lelke. De túlságosan nagy luxus, hogy éveket áldozz egy elmúlt szerelem elgyászolására. Ha valami nem ment, annak megvolt az oka - és bár gombnyomásra nem lehet kikapcsolni az érzelmeket, ezt szem előtt tartva könnyebb lesz lezárni magadban a dolgot. Esélyt kell adnod arra, hogy valaki végérvényesen eltörölje benned a megbántottságot, és úgy szerethessen, ahogy a másik már sosem fog.

+1. Kapcsolatfüggők

Ők kicsit kivételnek számítanak, hiszen nem magányosak évek óta - bizonyos értelemben. De egyik kapcsolatuk sem előremutató vagy érzelmileg kielégítő... Ők azok, akik már 16 éves koruk óta folyamatosan kapcsolatban vannak. De nem ugyanazzal, hanem mindig mással! És ami az egészben a legszomorúbb, hogy amikor a könyvtáros sráccal jött össze, nem falta úgy senki a könyveket, mint ő. De amikor már snowboard felszerelésben láttad feszíteni valaki mellett - úgy, hogy nem is szereti a havat -, azon már kicsit meglepődtél. Egyik kapcsolatból vált a másikba szünet nélkül, pedig lehet, nem ártana egy kis időt önmagával is eltöltenie, hogy megtudja kis is ő valójában, és kire vagy mire vágyik igazán.

Lassú víz partot mos?

Persze az sem kizárt, hogy előbb-utóbb a fenti "stratégiákkal" is ráleljen az ember lányára a Nagy Ő. Csak az idő ellenünk dolgozik... Mert ahogy telnek az évek, kialakítjuk a saját, önálló világképünket, életritmusunkat, elképzeléseinket. És minél merevebb ez a keretrendszer, annál nehezebb hozzá alkalmazkodni. Egyre kisebbek lesznek a lyukak azon a bizonyos szűrőn, és már nagyon kevés férfi az, aki átjut rajta. Ilyenkor nincs más hátra, mint nagyon tudatosan odafigyelni arra, hogy ne felejtsünk el nyitottak maradni, átgondoltan dönteni, priorizálni, önmagunkkal tisztában lenni és a jelenben élni.

Nyitókép: iStockphoto