Vajon kihalászhatok-e még egy értelmes férfit a társkeresők tengeréből?

Az elmúlt időszakban a társkeresőknek bizony egyre több árnyoldalát megtapasztalhattam. Annyira sekélyessé váltak az emberi kapcsolataink, hogy nagyon nehéz egy olyan férfit kihalászni ebből a rengetegből, aki valódi érdeklődést mutat irántam. Sok beszélgetés már néhány mondatot követően unalomba fullad. Nekem rengeteg kérdésem lenne, de sokszor inkább a háttérbe vonulok, és hagyom, hogy a másik fél is érvényesüljön. Miért olyan nehéz kérdezni? Miért várjuk el, hogy a másik érdeklődjön, ha mi még csak arra sem vagyunk képesek, hogy legalább érdeklődést mutassunk. Miért olyan nehéz manapság őszintén érdeklődni egymás iránt?

Nem egyszerű egy mai húszas, harmincas éveit taposó fiatalnak. Nagyon sokan szenvednek társhiánytól, hiszen mindannyian fontosak akarunk lenni egy általunk fontosnak tartott személy életében, mégis kevesen képesek valódi kapcsolatba kerülni másokkal.

Titkon reménykedük abban, hogy valami pozitív irányba változott, s ha nem is észlelünk változást, legalább fogadjuk el, hogy vannak dolgok, amiken nem módosíthatunk. Ha a hozzáállásunk egy picit is más mint legutóbb, az már fél siker.

Mivel egy érdeklődő ember vagyok, ezért számomra nagyon kiábrándító tud lenni, ha olyan emberekkel találkozom, akik valóban társat szeretnének magukat, de a kisujjukat sem hajlandóak megmozdítani ezért. Az már köztudott, hogy senkinek sem fog a szájába repülni a sültgalamb.

Azokról nem is ejtettem szót, akik más arcukat mutatják, esetleg hazudnak magukról, ami egy zsákutca, hiszen a hazugságokra előbb vagy utóbb fény derül. Ez pedig teljesen lelombozza az embert, és elveszíti azt a maradék érdeklődését is. Ezt érzem most. Hiába adok bele mindent, valamiért mégsem jön össze. Néha egy jól sikerült randinak sincs folytatása, amit most már könnyen elfogadok és nem keresem hosszasan a miérteket, mert már engem sem érdekel. És itt a gond. Kezdek teljesen érdektelenné válni. Vajon jön majd valaki, aki feledteti velem ezt a sok rossz élményt, tapasztalatot?

Talán az a baj, hogy nem igazán hiszek a társkereső appokban. Ahogy a szerelmet, úgy mást sem, egyszerűen nem lehet erőltetni. Nem szabad kétségbeesetten keresni ott, ahol ennyi negatív visszacsatolást kapunk. Bízom abban, hogy még nem jött el az én időm, s hiszem, hogy mindennek megvan a helyes és ideje az életünkben és hamarosan már nem kell a társkeresők igencsak sekélyes világában tengődnöm.

Nyitókép: Shutterstock