Két felejthetetlen történet, amikor az élet bebizonyította, hogy nincsenek véletlenek

Tavalyelőtt ősszel mindenáron el szerettem volna utazni valamerre, de sehogy sem akart összejönni, négy utazás hiúsult meg egy héten belül. Az unokaöcsém utazás helyett inkább hokitáborba ment őszi szünetben; egy ismerősöm hívott Izraelbe, de a munkahelyemről nem engedtek el, anyu kinézett egy utat, de abban az időpontban a kolléganőm volt szabadságon. Végül elegem lett és gondoltam, akkor elutazok egyedül, de a repülőjegy foglaló oldal nem fogadta el a bankkártyámat.

Itt elengedtem kicsit a témát, mert gondoltam, ez már nem lehet véletlen. Volt még több nap szabadságom, de gondoltam, rendben, legyen, ahogy lennie kell. Októberben aztán megismerkedtem egy sráccal, aki Dubaiban élt, november végén pedig - mivel maradt pénzem és szabadságom - volt szerencsém meglátogatni őt. Azóta is hálás vagyok azért az utazásért.

A másik kedvenc sztorim egy férfihez kötődik. Kb. 3 éve jártam táncórákra, minden héten más táncot tanultunk és minden héten érkeztek új tagok is. Egyik héten megpillantottam egy srácot, aki akkor volt ott először. Nagyon megtetszett nekem, olyan férfi volt, akit külsőleg mindig is elképzeltem magamnak, ráadásul szuper jól táncolt. Kicsit tudtam vele beszélgetni, kicsit táncoltunk is és említette, hogy tervezi, hogy megtanul tangózni. Eljött az utolsó óra is, sajnos tovább nem jutottunk az ismerkedésben, nem láttam őt többet. Sokat gondoltam még rá utána, bosszantott a dolog, hogy nem tudtam hozzá közelebb kerülni, sokat agyaltam rajta, vajon hol láthatnám őt újra.

A tangó viszont közben nekem is nagyon megtetszett és elhatároztam, hogy elmegyek egy tangó tanfolyamra. Próbálkoztam két tánciskolával is, de egyik sem volt az igazi, végül beugrott annak a tánciskolának a neve, amit a srác említett. Mit ad Isten, épp akkor indult kezdő tanfolyam, egy bökkenő volt, hogy nem volt táncpartnerem. Írtam az egyik tanárnak, aki megnyugtatott, hogy ne aggódjak, keres nekem egy megfelelő párt. Nagyon izgultam az első alkalom előtt, vajon kivel fogok táncolni, a tangó ugyanis egy meglehetősen intim tánc, nagyon nem mindegy, hogy kit ölelsz át.

Amikor tanácstalanul beléptem a terembe, nem hittem a szememnek: ott állt a srác a táncparkett közepén, aki annyira megtetszett nekem az előző helyen. Ő is felismert és felém sétált mosolyogva, nagyon meglepődött azon, hogy újra lát. Azon meg aztán végképp meglepődtünk, hogy kiderült, a tánctanár őt kérte fel, hogy legyen a párom. Dobogó szívvel és forró arccal álltam előtte és még sokáig pillangók voltak a gyomromban, amikor a táncórákra indultam. Ha vannak olyan pillanatok az életben, amikor minden összeáll, amikor megérted, hogy nincsenek véletlenek és minden tökéletesen össze van rakva, akkor ez egy ilyen pillanat volt. Még napokig a hatása alatt voltam.

A történethez hozzátartozik, hogy végül az érzéseim nem kerültek viszonzásra általa, viszont elindított egy olyan úton, amiért a mai napig hálás vagyok. Sokszor nem tudjuk, nem értjük, az élet miért nem enged nekünk valamit. Bosszankodunk, csalódottak vagyunk, pedig sokszor a mi érdekünkben történik minden, csak nem látjuk még előre. Azóta mindig erre gondolok, hogy nem szívatni akar az élet, pusztán más tervei vannak velem. Általában sokkal jobbak, mint amit én el tudok képzelni.

Kezdőkép: Shutterstock