Vajon lehetséges megalkuvás nélkül állást találni 50 éves kor felett?

Az ember szeretné mindig jól érezni magát, és talán nem olyan nagy elvárás, hogy ezt azon a helyen is megtehesse, ahol napi 8-12 órákat eltölt. Mert nyugodtan kijelenthetjük, hogy a munkahelyünk a második otthonunk, ott éljük a napjaink igen nagy részét. Kivéve, aki otthonról dolgozik, vagy főállású háztartásbeli és hasonlók.

Szóval, elég nehéz olyan munkahelyet találni, ahol az összes fenti szempont teljesül, vagy legalább egy jó részük. És ahogy telnek az évek, egyre nehezebben formálódunk, és a berögződött szokásaink miatt, bizonyos szempontból már megváltoztathatatlanok leszünk. Ebből az következik, hogy nehezebben is alkalmazkodunk, ám ezzel arányosan az elvárásaink viszont nőnek.

Fiatalon sem egyszerű tökéletes helyet találni, hát még idősebben. Az egyik ismerősöm most múlt ötvenöt éves, és kész pokol az álláskeresés számára. Egy nagy multinál dolgozott több évtizedig, ahonnan a Covid-járvány miatt kénytelen volt eljönni. Azóta pedig elég sok idő eltelt, és még mindig keresi a saját útját. Először egy ingatlanokkal foglalkozó cégnél helyezkedett el ügyintézőként, ahonnan azért bocsátották el, mert kevés házakkal kapcsolatos tapasztalata volt, majd egy másik nagy multihoz azért nem vették fel asszisztensnek, mert túl nagy szakmai múlttal rendelkezett – ergo túlképzett volt, ugyanis a régi helyén is ezt csinálta hosszabb időn keresztül. Aztán volt, ahova a telefonos interjút követően második körre már be sem hívták, mert azt mondták neki, hogy egy fiatalabb jelöltet választottak.

Borzasztó nehéz lehet. Persze, sok cég inkább „frissít" az állományon és a fiatalabbakat alkalmazza, pedig - ahogy mondani szokták – jól jön az idős a háznál. És akkor még nem említettem azt a két helyet, ahonnan azért utasították el, mert túl messze lett volna a lakóhelyétől (hozzáteszem mindent autóval közelít meg, és a főváros két pontjáról van szó), és a kiválasztók szerint nem ért volna be időben a munkahelyére a reggeli csúcsok miatt. Szuper, hogy ezt így helyette eldöntötték, ugye?

Nehéz helyzet ez az egész neki, mivel azért, mert középkorú, sokkal kevesebb lehetősége van. Bár elismerem, ehhez hozzájárul az is, hogy bizonyos dolgokban hajthatatlan, és egy-egy elvéről még a mihamarabbi állástalálás érdekében sem hajlandó lemondani. Tipikus esete annak, amit fentebb említettem, hogy van már egy elképzelése a jövőt illetően, és bizonyos dolgokból nem akar lejjebb adni, mert akkor már egy-két munkahely derogáló lenne számára. Nehezebb fizikai munkát a vendéglátásban nem akar például, mert „már kinőtt ebből", és szeretne egy nyugodtabb, kevesebb fizikális hajtással járó munkahelyen dolgozni, és nem szeretne túl sokat utazni sem, plusz a hétvégi munkavégzés sem ideális. Valahol amúgy meg is értem. Senki sem szereti a hétvégét munkával tölteni, és rettentő időpazarlás tud lenni, ha a munkahelyünkre órákat elvesz az oda- és a visszaút.

De van, amikor meg kell alkudjunk, kompromisszumot kell kötni az életben, márpedig az álláskeresés pont olyan dolog, melyben ajánlatos minél hamarabb dűlőre jutni, hiszen a mindennapi megélhetésünk függ tőle. És sajnálatos vagy sem - az ismerősöm esetében legalábbis - ennyi idősen az ember már nem feltétlen válogathat kénye-kedvére, meg kell próbálnia megtalálni a számára legelfogadhatóbb opciót.

Nyitókép: Shutterstock