A szerelmem mellett találtam meg igazán önmagam

Világ életemben egy útkereső ember voltam, aki szívesen bújt képzeletben mások bőrébe, mert valahogy mindig azt éreztem, nem vagyok a helyemen. Nem éreztem magam elég jónak, elég szépnek, elég okosnak, elég bátornak, elég nyitottnak, elég kitartónak. Nem éreztem magam elégnek.

Mindenki azzal nyugtatott, teljesen természetes, hogy keresem a helyemet, hiszen még fiatal vagyok. De én éreztem, hogy nem a kamasz, a szeleburdi, a tapasztalatlan énem szól belőlem. Kerestem a helyemet érett felnőttként is, azt éreztem, valami hiányzik belőlem, ami által kiteljesedhetek, kerek egész lehetek. Ez az idő múlásával sem igazán változott.

Persze, próbálkoztam. Próbáltam megszeretni magam, azt, aki vagyok, amilyen vagyok. Elfogadni magam a hibáimmal, gyengeségeimmel együtt. Volt egy időszak, amikor azt éreztem, hogy jó úton járok, felerősítettem a sok jót magamban, csak erre fókuszáltam és lassan, de biztosan békét kötöttem a lelkemmel. De még akkor is azt éreztem, hogy hiányzik valami, pontosabban valaki.

Mielőtt találkoztunk, féltem, hogy egy párkapcsolat lesz a vesztem, amiben majd megszűnök önmagam lenni. Féltem, hogy az elveszett énemre nem egy párkapcsolat lesz a gyógyír. Egyedül kell megtalálnom a saját utamat, különben alárendelődöm a másiknak, csak neki élek majd és elfelejtem, hogy én egy független, szabad ember vagyok. Majd jöttél te és rácáfoltál mindenre.

Melletted tanultam meg igazán szeretni önmagamat. Melletted tanultam meg azt, hogyha nem fordítok magamra elég időt, nem fogok tudni adni másoknak, főként neked. Melletted tanultam meg azt, hogy magamnak mindig én legyek a legfontosabb, aztán következnek mások. Te voltál, aki felnyitottad a szemeimet és megmutattad, mennyi érték lakozik bennem. Neked köszönhetően tudom, hogy mennyi mindenre vagyok képes és minden azon múlik, mennyire hiszek magamban.

Most már tudom milyen, amikor valaki feltétel nélkül, úgy szeret, ahogy vagyok és ezen nem változtathat senki és semmi a világon. Jöhet egy rosszabb hétköznap, munkahelyi stressz, családi konfliktus, egészségügyi probléma, tudom, hogy már nem egyedül, hanem közösen küzdünk meg velük. Mi most már ketten, de mégis egy emberként menetelünk tovább.

Köszönöm neked a szerelmedet, a támogatásodat, hogy melletted nőként is kiteljesedhetek. Köszönöm, hogy hagyod, szótlan maradjak, ha úgy érzem, ez a legjobb, amit tehetek. Köszönöm, hogy velem szárnyalsz, amikor úgy érzem, nem is lehetnék boldogabb. Jó, hogy melletted nem kell valamilyennek lennem, hanem lehetek az, aki vagyok. Önmagam.

Nyitókép:Shutterstock