magazin kibeszélő kislány fiús lány királylány gyereknevelés
Mélységes csöndben, pisszenés nélkül ült a kislány a lisztes zsákok között a félhomályban, izgatott örömmel és óvatossággal. Gondosan elbújt a felnőttek elől, úgy vélte, a legmegfelelőbb helyet találta meg. Óvatosan a zsebébe nyúlt és előhúzott egy pipát, meg egy kést.

Végtelen óvatosan tette le mindkettőt maga elé a földre, majd fölemelte a pipát, beletartotta az egyik halványan beszűrődő fénypászmába és tágra nyílt szemmel, benn akadó lélegzettel csodálta. Azt tudta az elbeszélésekből, hogy rózsagyökérből készült, de még nem volt alkalma tüzetesen megvizsgálni. A felnőttek mindig rászóltak, ha ezen tárgyak közelébe mászkált, - lánynak nem való.

Áhítattal simította végig a selymes, sima fát, végig húzta mutatóujját a gazdagon faragott díszeken. Gyönyörű darab volt. Lassan fölemelte az orrához, s lehunyt szemmel mélyet szippantott. A cseresznyés dohány fanyar zamatán átsejlett tatája jellegzetes illata, s még mennyi minden! Egyenként válogatta szét a kipárolgásokat, a fejében megjelenő képek mind egy-egy illathoz tartoztak, s mindent elmeséltek neki.

Miután kigyönyörködte magát, óvatosan visszacsúsztatta a zsebébe a pipát és óvatosan a késért nyúlt. Faragott csontból készült a nyele, a pengéjén megcsillant a fény. Kecses, tűhegyesen végződő, mégis robosztus darab volt. A súlya belenehezedett a tenyerébe, mégis furcsán könnyű volt, ösztönösen érezte, kiváló darabot tart a kezében. A penge kristálytisztán ragyogott, érintés nélkül is látszott, borotvaélesre fenték és nagy becsben tartják: sehol egy folt, az egész makulátlanul tiszta és hibátlan. Forgatta, vizsgálgatta, mikor hirtelen halk neszre riadt fel.

Rémülten felnézett és meglátta a nagyapját az ajtóban. Őt figyelte, nyugodtan, szó nélkül, elgondolkodva. A kislány visszanézett, bátran, kissé dacosan: most mi lesz? Végül az öreg törte meg a csöndet.

- Hát te meg mit csinálsz itt, Csuti?

- Elloptam a pipádat és a késedet - szegte föl az állát a kislány.

- No és miért csináltál ilyesmit?

- Mert soha nem engeditek megnézni. Azt mondjátok, ez a fiúk dolga.

Az öreg egy percig csöndben volt, látszott, tanakodik magában, majd leguggolt az unokája mellé.

- Na, mutasd csak őket. Add ide. Nézz csak ide. Ez egy elegáns pipa. Könnyű, szépen formált. Figyeld meg a formáját: A feje henger alakú, a felső pereme le lett kerekítve, ahogy az alja is. A nyaka kör alakú, és olyan hosszú, mint körben a feje. A csutorája olyan, mint egy hal farka. Szépen a markomba illik, és jól lehet szívni, szép egyenesen száll a füstje. Nehéz megtanulni bánni vele, de ha egyszer megtanulja az ember, kiváló választás egy elmélkedős délutánhoz vagy estéhez. Így kell tartani, látod?

- Látom - bólintott boldogan a kislány.

Forrás: Shutterstock

- De mondd csak... ezekkel a dolgokkal tényleg a fiúk játszanak. Nem akarsz inkább királylány lenni?

- Tata, hát nem értitek? Nem akar minden kislány királylány lenni! Vagyis... én nem akarok az lenni. Borzasztóan szenvedtem most farsangkor is, mert anya tavasztündérnek öltöztetett. Megint jó kislánynak kellett lenni és illedelmesen kellett viselkedni.

- Mi szerettél volna lenni?

- Hát... szamuráj. Vagy farkas. Vagy vadember. Hogy rohangálhassak és kiabálhassak, ahogy ők szoktak. Tudod tata, alig bírok nyugton maradni, amikor rám adják ezeket a ruhákat. Nagyon viszketek tőlük. És folyton vigyázni kell, nehogy összekoszoljam azokat, és én hiába vigyázok nagyon, mégis mindig baj lesz a vége - hajtotta le a fejét a pöttöm lány.

- Az eperfára gondolsz?

- Igen, arra. De tata, muszáj volt rá felmászni! Annyira finom az a fekete eper rajta, meg akartam enni.

- Értem, de talán abban igaza van a szüleidnek, hogy ezt nem a hófehér csipkés selyemruhában kellett volna, fehér harisnyában és lakkcipőben.

- Mondtam, hogy ne adják rám, amíg ők készülődnek. Rettentő sokáig készülnek mindig. És addig nekem ülni kell a hokedlin. Ki bírja azt ki, tata?

- Te biztosan nem... te az én vérem vagy. Olyan, mint az apád. Zabolázhatatlan és vad. Na jó, majd kitalálunk valamit, rendben? Hogy csinálhasd, amit szeretsz, és néha a szüleid kedvére is tegyél. Jó lesz így?

- Jó lesz. Megmondod nekik, hogy én nem szeretek jó kislány lenni? És én azokat szeretem csinálni, amit apa és te?

- Megmondom. Megnézzük a kést is?

- Meg - bólintott elégedetten a kislány és csillogó szemmel közelebb húzódott a nagyapjához.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.