Csak álmodozol a második randiról? Elárulom, miért nem akar veled újra találkozni egyetlen nő sem


Az első randira a nők úgy indulnak el, mint akik a világszép választásra érkeznek, eközben a pasik totál lazán beriszálják magukat, és nem izgatják magukat semmin. Mintha ők lennének zsűritagok, mi nők pedig a csetlő-botló versenyzők. Pedig, drága urak, ti is ugyanúgy megmérettettek, és hát mit mondjak, sokszor nagyon is könnyűnek találtattok. Így hiába akartok második randit!

Kedves férfiak, ha legközelebb szeretnétek második randit, most figyeljetek!
Kezdjük mindjárt az ismerkedésnél! Tőlünk, nőktől elvárják a makulátlan megjelenést. Mi is tudjuk, hogy a férfi szem végigpásztáz majd rajtunk a kisujjunktól a fejünk búbjáig. Ez az első mustra, ehhez mérten készülődünk egy fontos randira. De mi van a férfiakkal? Uraim, van egy rossz hírem! Mi is végignézünk titeket a cipőtől a borostáig, és ha valahol hibát találunk, már rosszul indul a történet. Bennünket is zavarhat egy sáros cipő, ápolatlan haj vagy – belegondolni is rossz – szandálból/papucsból kikandikáló gombás lábköröm, mely előre kinyírja a a lángolást.
Tegyük fel, hogy a megjelenés – ha nem is tökéletes –, de elfogadható. Ekkor jön a következő hibalehetőség: jól elkéstek, és nem szóltok erről időben. Így már az első randin kiderül, nem vagyunk nektek elég fontosak. (Kivéve persze akkor, ha tényleg égett a ház.) A lényeg, hogy ebből számunkra nem az jön le, hogy milyen fontos és elfoglalt emberek vagytok, hanem az, hogy nem tudjátok beosztani az időtöket.
Mondjuk, hogy időben érkeztetek, de úgy vonultok be, mint egy hím oroszlán a szavannán. És persze körbenéztek, hogy ellenőrizzétek, észrevette-e mindenki. Igen, Te vagy az, megérkeztél! Mi meg közben reménykedünk, hátha nem is vagytok olyan önteltek, mint amilyennek látszotok. De aztán rá kell jönnünk, mellettetek csak statiszták lehetünk.
Ha valami csoda folytán nem csak önmagatokról beszéltek egész este, kérlek, ne romboljátok le a magatokról kialakított képet azzal, hogy félbehagyjátok a mondatot, ha az asztal mellett elsétál a csinos pincérnő! Ilyenkor legszívesebben azonnal felállnánk és lelépnénk, mert itt még nem érvényes a „hűséget fogadtam, de vakságot nem” kifogás. Hiszen már most nem tudtatok megtisztelni, hogy legalább abban az első egy-két órában, mikor megismerjük egymást, csak ránk figyeljetek.
Előfordulhat, hogy mindaz, amit eddig felsoroltam, nem így történik. Vártok ránk és felálltok, amikor megérkezünk, kellemes a megjelenésetek, jó az illatotok, kifejezitek, hogy tetszünk nektek, de aztán váratlanul megcsörren a telefonotok. Ha ilyenkor az a mondat hagyja el a szátokat, hogy „bocsi, a főnököm/anyám keres, ezt fel kell vennem”, már tudjuk, hogy otthon egyedül feküdni az ágyunkban is jobb lenne, hiszen nyilvánvaló, hogy megint hiába pazaroltuk az időnket.
Nyitókép: 123RF
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.