A gyerekek életébe beleszólni divat, mindenki, akinek van, és azok is, akiknek nincs gyereke, tudják, hogyan kellene bánni velük. Úgy tűnik, a gyereknevelés valami olyasmi, amihez mindenki ért, sőt jobban ért nálad, aki nap mint nap gondoskodsz a saját csemetéidről.
Családommal egy négylakásos társasházban élünk, az egyik földszinti, kertes lakásban. A szomszédunk egy idős, egyedülálló hölgy, Róza, akinek szintén van egy kis kertje, így kertszomszédok is vagyunk. A két kertet növények választják el, de mivel a tuják még kicsik, nap mint nap látjuk egymást, amikor ő kertészkedik, mi pedig – mivel tavasztól őszig szinte kint élünk – az ötéves fiammal játszunk, pihenünk a szabadban. Sokáig nem volt semmi bajunk egymással, ám egyszer úgy gondolta, meg kell mondania a véleményét arról, ahogy az ötéves fiamat nevelem, és muszáj gyereknevelési tanácsokat adnia.
Forrás:123RF
A gyerekneveléshez mindenki ért, az is, akinek nincs gyereke
Egy szép nyári délelőttön Róza néni a virágai között bogarászott, és úgy érezte, most jött el az alkalom, hogy elmondja, hogy szerinte nagyon rosszul nevelem az ötéves fiamat.
Róza néni sosem volt férjnél, sosem volt családja vagy gyereke, mivel fiatalabb korában orvos volt és teljesen a munkájának szentelte magát. Egyébként ideköltözésünktől kezdve teljesen konfliktusmentesen éltünk egymás mellett. Nem zavarta, ha átrepült hozzá a labda, nem szólt, ha a fiamhoz átjöttek az óvodás társai és kissé nagyobb hangzavart csaptak, mint illett volna, nem ellenkezett, ha nyáron szinte minden hétvégén grilleztünk.
Persze mi is hozzájárultunk a jószomszédi viszonyhoz, hiszen a férjem gyakran segített neki, ha valamivel nem boldogult a ház körül, a járványhelyzet alatt pedig rendszeresen mi vásároltunk be neki.
Egyik nap éppen a kertben játszottunk a kicsivel, Róza néni pedig kertészkedett, amikor a fiam úgy döntött, hogy se szó, se beszéd bevonul a házba és úgy ahogy van, szétszórva otthagy mindent a kert közepén. Kérdeztem tőle, hogy visszajön-e még játszani vagy befejezte, mire közölte, hogy már elővette a puzzle-t és azzal fog foglalatoskodni. Na most, nálunk ez nem divat. Mármint nem a puzzle, hanem az, hogy csak úgy széthagyunk mindent. Persze, ebbe bele lehet kötni, hogy rendmániás vagyok, meg hasonlók, de ezen lépjünk túl – úgy gondolom, a legtöbb családban vannak szabályok, nálunk pedig az az egyik szabály, hogy ha meguntuk a játékot a kertben, akkor mielőtt bemegyünk, összepakolunk. Az összepakolást értsd úgy, hogy mindent behajigálunk a kagylóhomokozóba és rácsukjuk a fedelét, tehát nem glédába kell állítani a vödröt meg a szitát... Visszatérve a szituációhoz, bementem egyetlen csemetém után és megkértem, hogy fáradjon vissza a kertbe és pakoljon el maga után.
– Nem – vágta rá dacosan a fiam elmerülve a képkirakóban.
– És szerinted akkor ki fogja elpakolni? – kérdeztem kíváncsian.
– Majd te!
Tudtam, hogy tesztel, mert láttam egy gyors, átsuhanó mosolyt a szája szegletében.
– Ez nem így működik. Te pakoltad szét, te pakolod össze. Ebben a családban nincsenek rabszolgák – próbáltam tompítani egy kis humorral a dolgot.
– De te vagy az anyarabszolga – nevetett fel. Igen, ezt én szoktam mondani viccesen, és értékeltem, hogy a humorra humorral felelt, de mégsem hagyhattam ennyiben.
– Kérlek, pakold össze a kinti játékokat! – ismételtem határozottan.
– NEM! – jött szintén a határozott válasz.
– Értem. Ezek szerint, ha rád nem vonatkoznak a családi szabályok, akkor rám sem. Sőt, ha neked nem kell tiszteletben tartanod az én kéréseimet, akkor ezek szerint nekem sem kell tisztelnem a te kéréseidet. Mondjuk, amikor kérsz még 10 percet az esti mesenézéskor.
Hirtelen felkapta a fejét. Nálunk nincs korlátlan mesézés, esténként nagyjából 15 percet nézhet valamit a tévében, amíg én megterítek a vacsorához, ehhez a kis időhöz viszont nagyon ragaszkodik. Ha tetszik neki valami vagy több feladatom van a konyhában és kéri, akkor szoktam engedélyezni egy kis hosszabbítást.
– Szóval – folytattam – ez így működik. Te meghallgatod, amit én kérek, én pedig meghallgatom, amit te kérsz. Én pedig azt kérem, hogy pakold el a játékokat kint, mert mindig így teszünk.
Láttam, ahogyan gondolkodik, ahogyan csikorognak a kis fogaskerekek az agyában és mérlegel. Aztán láttam, hogy hirtelen elönti a düh.
– Csúnya vagy! – fakadt ki, miközben a szeme megtelt könnyel, de felpattant és kiviharzott a kertbe. Nagy dérrel-durral összeszedte a játékait, miközben egyfolytában azt hajtogatta, hogy csúnyán viselkedek vele.
– Értem, hogy dühös vagy, de az életben vannak szabályok, amelyeket be kell tartanunk. Én sem azt csinálom mindig, amit akarok – próbáltam magyarázni, amikor abbahagyta a „csúnyázást".
Tényleg értettem, hogy dühös, értettem, hogy ötévesen már próbálgatja a határait, de azt is tudtam, hogy nem szeretném átadni neki az irányítást, mert ha most bedobom a gyeplőt a lovak közé, akkor azok bizony előbb vagy utóbb megvadulva fognak vágtázni.
– Kész vagyok – toppantott egyet, amikor az összes játék a homokozóban hevert már – és most megyek kirakni a képemet – közölte, majd beviharzott.
– Köszönöm – simogattam meg a fejét, ahogyan elhalad mellettem, majd megfordultam és Róza nénivel találtam magam szemben, aki a saját kertrészéből – gondolom – végighallgatta, majd végignézte a jelenetet.
– Üdvözlöm, Róza – köszöntem, ő azonban csak a fejét csóválta.
– Tudja, kedveském, ezt nem így kéne – húzta fel a szemöldökét –, a büntetéssel nem megy semmire. Szeretet, ez a kulcsa a dolognak – mondta, majd visszament a növényeihez.
Én meg ott álltam és köpni-nyelni nem tudtam. Egyrészt, mert nem kértem tanácsot egy olyan hölgytől, aki soha életében nem nevelt gyereket. Másrészt, mert egyáltalán nem éreztem úgy, hogy hihetetlenül megbüntettem a fiamat – vagy hogy megvontam volna a szeretetemet azzal, hogy betartattam vele a szabályokat. Hiszem és vallom, hogy észszerű, de határozott korlátokra szüksége van a gyerekeknek, hogy a szeretet nem egyenlő az ajnározással és a mindent megengedéssel, viszont egyáltalán nem hiszem, hogy a szabályok betartatása alááshatná a stabil szülő-gyermek kapcsolatot.
Nyitókép: 123RF
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
