Az skót tudóst nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a szemünk csupán három alapszín segítségével trükközi ki a teljes valóságot. Ez a megszállott kutatás vezetett oda, hogy James Clerk Maxwell 1861-ben egy kockás masni segítségével színesre festette a fotográfiát.
James Clerk Maxwell nem fotós volt, hanem egy zseniális elméleti szakember, aki rájött, hogy az emberi szem három alapszínt használ a látvány összerakásához. Ez a felismerés indította el azt a lavinát, ami végül elvezetett a digitális kijelzőkig, amiken most is olvasod ezeket a sorokat.
Forrás: Getty Images
- A fizikus elméletét egy gyakorlatias fotográfus, Thomas Sutton segített képpé formálni.
- A folyamathoz három különböző, színes folyadékkal töltött tartályt használtak szűrőként.
- A végeredményt három vetítőgép segítségével, egymásra csúsztatva vetítették a falra.
Hogyan trükközött James Clerk Maxwell a fénnyel?
1861.május 17-én a londoni Royal Institution egyik félhomályos előadótermében átütő nagy felfedezés történt.
Pontosan 165 évvel ezelőtt ezen a napon debütált a világ legelső színes fényképe.
Abban az időben, amikor a világot csak fekete-fehérben vagy festményeken láthatták viszont az emberek, ez a bemutató szinte felfoghatatlan technikai bravúrnak számított.
A pódiumon egy alig harmincéves, nagyon okos skót fiatalember, James Clerk Maxwell állt. Ma már a fizika óriásai között, Newton és Einstein mellett emlegetjük a nevét, de akkoriban még „csak” egy elképesztően megszállott elme volt. Egyszerűen nem hagyta nyugodni a kérdés: hogyan látunk színeket, és mi zajlik le valójában a szemünkben? Maxwellt nem a művészi hírnév hajtotta, hanem maga a jelenség. Hitt abban, hogy a színek nem valami megfoghatatlan égi varázslat részei, hanem nagyon is leírható, logikus fizikai törvények mentén működnek. És ezt a meggyőződését nemcsak bonyolult egyenletekkel akarta bizonyítani, hanem látni és láttatni is akarta a saját szemével.
Mivel Maxwell inkább az egyenletek embere volt, a gyakorlati megvalósításhoz Thomas Suttont, a neves optikai szakembert hívta segítségül. Sutton volt az, aki a technikai munkát végezte. A teremben nem csak tudósok voltak, a korabeli London művelt közönsége is kíváncsian várta, mi sül ki a kísérletből. Maxwell ugyanis már 1855-ben, évekkel a bemutató előtt kidolgozta a háromszínű látás elméletét. Meggyőződése volt, hogy az emberi szem a vörös, a zöld és a kék fény kombinációjából sakkozza ki a körülöttünk lévő összes árnyalatot. Ez a májusi délután pedig nem volt más, mint ennek az elméletnek a látványos, mindenki számára felfogható és látható igazolása. Ott, abban a pillanatban a fénykép végleg kilépett a szürkeségből.
A fotográfia története: a masni, ami mindent megváltoztatott
A kísérlet tárgya nem egy drámai tájkép vagy egy előkelő hölgy portréja volt.
Forrás: SSPL
Egy egyszerű, de annál beszédesebb tárgyat választottak: egy skót kockás masni került az objektív elé. Ez a szalag azért volt telitalálat, mert a textúrája és a sűrű négyzethálója rengeteg különböző pigmentet tartalmazott, így ha a kísérlet beválik, a színek kavalkádja rögtön bizonyítja az igazat.
Ahhoz, hogy ez a színes fotó megszülessen, Suttonnak háromszor kellett elsütnie a fényképezőgép zárját.
Először egy vörös, aztán egy zöld, végül egy kék színszűrő mögött rögzítette a látványt fekete-fehér üveglemezekre. A trükk a vetítésnél jött elő, ahol a három réteget hajszálpontosan egymásra illesztették a vásznon.
Szerencsés véletlen és a láthatatlan fények
Bár a bemutató sikert aratott, a technikai háttérben volt egy kis bibi, amiről még maga James Clerk Maxwell sem tudott akkoriban. A korabeli lemezek ugyanis, amiket a fényképezőgép belsejébe tettek, valójában alig voltak érzékenyek a vörös és a zöld tartományra. A fizika mai állása szerint a képnek el sem kellett volna készülnie.
Később derült csak ki, hogy a vörös szalag olyan ultraibolya sugarakat is visszavert, amiket a lemez képes volt rögzíteni. Gyakorlatilag a szerencse és az UV-fény segített a tudománynak, hogy az a színes fotó ott, 1861 májusában tényleg összeálljon.
A hosszú út a fekete-fehértől a telefonunkig
Bár a masni sikert aratott, ne hidd, hogy másnaptól mindenki színesben kattogtatott. A fotográfia történetének malmai ennél sokkal lassabban őröltek. Még évtizedek kellettek ahhoz, hogy a Lumière testvérek autokróm eljárása vagy a ’30-as években a Kodachrome-korszak elhozza a valódi áttörést.
Maxwell kísérlete azonban az alapkövet jelentette. Bebizonyította, hogy a világ színei szétszedhetők elemi részekre, majd újra összeilleszthetők. Ez a tudás ma ott lapul minden egyes pixelben, amit a mobilodon látsz. Nélküle ma egyetlen színes szelfi sem készülhetne el a telefonunkkal, hiszen minden digitális fotónk az ő úttörő munkájukon alapul. Ha ma szeretnéd látni az eredeti negatívokat, egészen Skóciáig kellene utaznod. Maxwell szülőházában őrzik ezeket a történelmi üveglemezeket, amelyek azóta is a szakma ereklyéi.
A skót fizikus és a türelmes fotográfus párosa nélkül valószínűleg még mindig szürkében látnánk a múltunkat a családi albumokban. Ehelyett kaptunk egy olyan örökséget, ami segít visszaadni az élet valódi arcát, még akkor is, ha az épp csak egy apró, kockás masnival kezdődött.
Nyitókép: Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
