Egy negyvenéves szingli nő parái

Az a mágikus 40. Ez már az a kor, amikor az ember elgondolkozik azon, hol is tart az életében, mit tett le eddig az asztalra és mi az, ami még várat magára. Egy negyvenéves nő általában már tisztában van azzal, ki ő és milyen életet szeretne élni, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szorong 1-2 dolog miatt.

Vajon látszik, hogy már 40 vagyok?

Fura volt először kimondani, hogy negyven éves vagyok. Talán leginkább azért, mert egyáltalán nem éreztem magam annyinak, és amúgy is fiatalabbnak nézek is. Ebből adódóan előfordultak vicces helyzetek.

Én az elsőt választottam. Mindenesetre azóta mindig felmerül bennem az, vajon a homlokomra van írva, hány éves vagyok? Van egyáltalán ennek jelentősége vagy csak én csinálok belőle nagy ügyet?

Mit kezdjek a ráncaimmal?

Onnan tudod, hogy 35 feletti nők vannak egy társaságban, hogy szóba kerül, ki mennyi pénzt költenek drága krémekre és kozmetikai kezelésekre. Bevallom, az elmúlt 1-2 évben én is totál rákattantam a bőrápolásra. Az öregedés velejárója, hogy bizony megjelennek azok az első, csúnya ráncok (hogy az ősz hajszálakról már ne is beszéljek). Mit tehet az ember lánya, elkezd mindenféle szemránckrémet, öregedésgátló szérumot és hialuronsavas maszkot használni és várja a csodát.

Nos, a botox nálam kizárva, szóval maradnak a drága krémek és a beletörődés, hogy nem lesz már soha olyan sima a bőröm, mint 20 évesen.

Csak nehogy valaki megkérdezze, férjhez mentem-e már...

Egy egyedülálló, negyvenes nőnek sokkal nagyobb problémái is vannak a ráncoknál. Például az, hogy mikor találja meg végre élete párját.

Kerülöm az osztálytalálkozókat, hisz nem tudok felmutatni egy sikeres férjet és két gyereket. Negyven évesen szinglinek lenni sz*r. És nem csak azért, mert rosszabb pillanataidban a társadalom szégyenfoltjának érzed magadat, mert nem kellesz senkinek, hanem óazért, mert ebben az életkorban már nem a bulizgatásra vágysz, hanem arra, hogy esténként összebújhass a pároddal és együtt tervezzétek a jövőt.

Lesz nekem valaha saját gyerekem?

A jövőt, amelynek része lenne a saját család saját gyermekkel... De vajon negyvenévesen van még arra reális esélyem, hogy édesanya legyek? Persze, biológiailag még van, de a nőgyógyászom is megmondta, ha ilyen jellegű vágyaim vannak, akkor minél előbb bele kell vágni. Értem én, de ha épp nincs kivel?

Nyitókép: Shutterstock