Aljas húzás bevetni ellenem a sármod és kihasználni, hogy a fizikai vonzalmam legalább annyira erős, ha nem erősebb, mint az érzelmi kötődésem irántad. Például a múltkor is... emlékszel? Amikor a szokottnál jóval később értél haza. Én Szabina barátnőmmel a kanapén kucorodtam, kezünkben egy-egy pohár bor lötyögött.
- Micsoda szép hölgyek várnak itt engem! - közölted felpörögve, majd rögtön hozzám léptél. A jobb kezeddel hátulról átkaroltad a nyakamat, a bal kezeddel megszorítottad a vállamat.
- És itt a legszebb... - majd adtál a nyakamra, a fülcimpámhoz, aztán a számra egy csókot. Utóbbit hosszabban tartottad, mint amihez társaságban szokva vagyok. Majd elégedetten rám mosolyogtál és mentél tovább a konyhába. Tudtam, hogy van valami a háttérben. Csak néztem utánad. Barátnőm hangja zökkentett ki.
- Efi! Hé, minden oké? Ugye tudod, hogy piszkosul féltékeny vagyok rád? - mosolygott cinkosan és belekortyolt a borába.
- Ja, aha. Ezt sokszor mondják. Szerencsés vagyok. - Feleltem neki, majd én is inkább ittam egy kis bort, hogy elfoglaljam magam.
Aznap este szerettem volna megkérdezni tőled, úmi ez a nagy vehemencia, amivel újabban imádsz engem. Na, nem mintha terhes lett volna számomra, de már annyira direkt voltál, hogy ordított a simlisség mögüle. Azt is szerettem volna veled megbeszélni, hogy elkísérsz-e azon a hétvégén a család egyik közeli barátjának temetésére. Épp krémeztem a lábam, amikor bejöttél lefeküdni. A telefonodat nyomkodtad óriási átéléssel, majd mikor megláttál azonnal kinyomtad és a zsebedbe süllyesztetted.
- Beszélhetünk még, vagy már fáradt vagy? - kérdeztem.
- Hogy lehetnék fáradt, amikor ilyen látvány fogad az ágyunkban? - kérdeztél vissza, Mellém ültél. Csókolgatni kezdted a nyakamat, a kezed elkezdett a vádlimtól felfelé siklani...
- Komolyan kérdeztem, Ákos! - de nem tágítottál. Már majdnem átestem a holtponton. Ahol már engem sem érdekel a temetés, vagy, hogy miért is fokozódott a szexuális vágyad irányomba. Azonban tudtam, hogyha átadom magam neked, és a lehengerlő kisugárzásodnak, akkor soha nem jutunk egyről a kettőre.
Elhúzódtál, de épp csak annyira, hogy lekapd magadról a pólódat. Feleszmélni sem maradt időm, hogy kihasználjam a szünetet és megszólaljak; a szád megint rátalált az enyémre, és az öledbe húztál. Próbáltam ellenkezni, motyogtam a nevedet, de nem mentem vele semmire. Hogy leállítsalak, épphogy megharaptam csók közben a szád szélét, te azonban úgy hajítottál félre az ágyra, mintha áram ütött volna meg.
- Normális vagy?! - förmedtél rám.
- Másképp hogy a francba kellene tudnom normálisan kommunikálni veled, mikor semmi más nem érdekel, csak hogy rám mássz? Mi ez a hatalmas érdeklődés újabban irántam? És hol volt ez a kapcsolatunk kezdetén? Mindig hárítasz, mikor valami vaj van a füled mögött. Már én sem kezdeményezhetek semmilyen beszélgetést, mert egyből belém fojtod a szót. Félsz, hogy kérdőre vonlak valamiért? Egyáltalán, van miért? Ákos?!
Az ajkadon kiserkent egy picike vér. A telefonod hangja pedig elvágta a tapintható, feszült csendet. Kikaptad a zsebedből, az arcod megváltozott a képernyőt nézve. Tudtam, hogy valaki más váltja ki belőled ezt a reakciót. Valaki, aki nem én voltam. Valaki, akinek a létezését a velem való szexszel akartad leplezni... nagyon jól csináltad. Egészen idáig...
Eufrozina és Ákos történetét Pokk Brigitta jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.