Kívánlak. A szenvedély forróságával, a vágy féktelen éhségével...

A csókjainkról, a nevetéseinkről, az együtt töltött éjszakáinkról. Tudom, hogy ezzel kiszolgáltatom magam, azt kockáztatva, hogy ha a kezedbe adom a szívemet, összetöröd majd. Én mégis félredobom az óvatosságot, mint valami felesleges kacatot, és hagyom, hogy az ösztöneim vezéreljenek.

Mindaz, ami hozzád fűz, szerelembe átlényegülő, valódi fellángolás. Megrészegülök tőled. Szinte bódultan engedek a csábításodnak, szédülök, alig találom a szavakat. Nem érdekel, hogy ez túl sok, vagy túl korai. Nem patikamérlegen porciózom az érzéseket, ügyelve a megfelelő adagolásra. Engem soha nem érdekeltek a szabályok, és magasról tettem az olyan tanácsokra, hogy "ne feküdj le vele túl korán", "tűnj elérhetetlennek", "mutasd magad gyengének" stb.

Teljesen odavagyok érted, pedig csak rövid ideje ismerlek. Nem érdekel, hogy egyik nap fent vagyunk, a másik nap lent, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnénk. Nem érdekel, hogy az egyik pillanatban szeretkezünk, a másikban pedig hülyeségeken cívódunk.

Szeretem azokat a napokat, amikor összeveszünk azon, hogy ki megy először a fürdőszobába, vagy azon, hogy pizzát vagy kínait rendeljünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a veszekedés jó dolog, de az ilyen fordulatokkal tűzdelt, szenvedélyes jelenetek megfűszerezik a kapcsolatunkat, és izgalmat visznek a szexbe.

Belecsöppentél a világomba, és felforgattál benne csomó mindent, de nem akarok menekülni, elfutni minél messzebbre. Drágám, én már döntöttem. Inkább komplikált életet élek veled, mint pofonegyszerűt nélküled. Inkább harcolok, küzdök, vitázom, minthogy kézen fogva sétálgassak valakivel, aki nincs rám hatással. Volt már benne részem néhányszor az évek során, soha többet! Nem akarok tökéletes kapcsolatot, de olyat sem, amelyikben nem lehetek önmagam.

Az irántad érzett szerelmem néha viharos, kaotikus, kiszámíthatatlan, de kétségtelenül színes és izgalmas. Azt mondják, idővel lecseng a tomboló szenvedély, de akkor én tényleg máshogy vagyok bekötve. Nálam minden egyes nappal nagyobb lángra kap, nem ismerve határt és lehetetlent.

Nyitókép: Shutterstock