Hogy hagyhattad el a gyerekeidet egy utolsó kis nőcskéért...?

Nadrágja, blézere láthatóan igen drága darab, feltűnő színeket visel, de nem összeillőket. Rózsaszín blúza fölött királykék alapon vörösrózsa-mintás a zakó, nadrágja fekete, nyakában piros gyöngysor, ujjain aranygyűrűk. Magas sarkú cipőjének színe az okkersárga és a barna közt helyezkedik el valahol. Kétségkívül divatos holmi, de valahogy nincs összhangban az öltözékével. Jobb kezébe barna hajú apró kislány kapaszkodik – hatéves forma – fejét lehajtja, bokapántos cipőjével egy kavicsot piszkálgat, barna frufrujára ráférne egy vágás, mélyen a szemébe hull. Bal oldalán nyolc éves forma fiú áll hetykén, kihívón. A másik asszony már elmúlt hatvan, vastag tweed szoknyát visel, hozzáillő zakóval, lábán strapabíró cipő. Ősz haját fodrász bodorította, kezén, nyakán antik ékszerek.

- Hogy van, kedves Vera? - kérdezi az idős hölgy.

- Ne is kérdezze Bori néni!

- Ne értse félre, kedveském - teszi bizalmasan a kezét a fiatalabb nő karjára - hova lett a férje? Már vagy egy hete nem láttam és... Nem akartam én leselkedni, de hát az udvarra néz az ablakom. Láttam, hogy nagy bőröndökkel ment el.

A Verának szólított nő megfeszül, száját összepréseli, szemöldöke közt két függőleges vastag vonal jelenik meg. Szinte úgy köpi szavakat:

- Elhagyott az a szemétláda!

- Jaj, istenem! - hőköl hátra az idősebb nő.

- Igen! A rohadék! Összeállt egy másik nővel! Egy kis cicababával! Itt hagyott a két gyerekkel egyedül! Megcsalt, becsapott, kisemmizett! Tizenöt év házasság után! Egy utolsó aljas gazember! Nincs tekintettel a saját gyerekeire se! Nézzen rájuk Bori néni! Hordhatom őket majd pszichológushoz, mert az apjuk ilyen kárt tett a lelkükben! Elhagyni a családját egy semmi kis nőcskéért!

- Nehéz helyzet lehet ez, kedvesem - mondja csendesen az idősebb nő. - Mi lenne, ha átjönne kávéra? Ne itt beszéljük ezt meg - néz jelentőségteljesen a két gyermekre, de a másik nő figyelmen kívül hagyja.

- Egy hete minden estét átsírok! Szegény gyerekek nem győznek vigasztalni. Ők se értik, de hát hogy is érthetnék! Az apjuk elhagyta őket! Arra kárhoztatja mindkettőt, hogy csonka családban nőjenek fel! Tudja milyen trauma ez egy gyereknek? Biztos vagyok benne, hogy évekig hordhatom őket a pszichológushoz! Az a szemétláda apjuk meg éli világát egy kis k*rvával! Micsoda példát mutat így a gyerekeinek? Hát ember az ilyen? Itt maradtam, egy keresettel, hitellel a nyakamban! Mert hitelt kell felvennem, hogy ki tudjam fizetni a házból a részét! Mert ragaszkodik ám hozzá! Kisemmiz engem teljesen! Nem elég a szégyen, hogy elhagy egy utolsó kis nőért! Még ki is forgat mindenből! Rájöttem, hogy már évek óta csal! Még a kisfiamnak is megmutattam a közösségi oldalon a nőket, akikkel az a szemétláda lefeküdt! Lássa csak, milyen egy utolsó gazember az apja!Meg kell tudniuk, milyen hazug, csaló, hogy mit művelt!

- Én szeretem az apát - hallatszik egy halk hangocska, ahogy a kislány maga elé suttogja a szavakat.

Az anya hirtelen megrántja a kislányt a kezénél fogva:

- Ne beszélj butaságokat! Az apád elhagyott minket! Itt hagyott téged is! Megcsalt, becsapott, hazudozott! Tönkretett engem! - Látja, Bori néni! - fordul az idős asszony felé - Ilyen zavart okoz a gyerekben! Esténként sír, hol az apja, nem érti, hogy elhagyta, nem fogja fel, milyen szemét utolsó gazember az és közben ragaszkodik, sír utána. Ennek meg aztán még keservesebb vége lesz!

- Kislány még Verám, neki az édesapja... - kezdi az idős hölgy, de nem tudja befejezni a mondatot, mert a másik nő élesen közbevág:

- Édesapa?! Hogy lehetne egyáltalán édesapának nevezni egy ilyet? Még ember se! Nemhogy apa, pláne nem édesapa! Húsz évet áldoztam rá az életemből, tizenötöt házasságban! Két gyereket szültem neki! Erre megcsal, becsap, kisemmiz, elhagy! Elhagy! Úgy, hogy itt a két gyereke! - a nő sírni kezd, elmázolódik a smink a szeme alatt. A kislány még lejjebb hajtja a fejét, elmélyülten görgeti a kavicsot kis lába alatt. A fiú az anyjába kapaszkodik:

- Ne sírj anya, majd én megbüntetem, ha nagy leszek!

- Jó kisfiú vagy - simogatja meg az anyja a feje búbját.

- Apa szeret minket - suttogja a kislány.

A fiú ekkor nagyot taszít rajta, elesik, sírni kezd.

- Látja, Bori néni! Ezt tette az a rohadék velünk! A gyerekeim is teljesen odavannak!

Az idős nő láthatóan megrendül, nem tudja, mit mondhatna, hogy szabaduljon a kényelmetlen helyzetből. Ekkor szerencsére megszólal a fiatalabb nő telefonja. Ránéz a kijelzőre.

- Ezt most muszáj felvennem.

Elköszön, kézen fogja a kislányt, aki vonakodni látszik. Nagyot ránt rajta, rápirít, ne hisztizzen, aztán belépnek a kapun. Az idős nő áll a bejárat előtt, arcán szomorúság, fejét csóválja „Szegény gyerekek" - gondolja, majd nagyot sóhajtva ő is belép a kapun.

Nyitókép: Shutterstock

Bucsi Mariann Szerzői Oldala