13 okom volt - a sorozat, ami betekintést enged a „láthatatlanba”

A sorozatnál úgy kötöttem ki, hogy szimplán nézni akartam valamit Netflixen és épp nem volt kedvem feliratoshoz. A 13 okom volt (13 Reasons Why) pedig szinkronosan is megtalálható a stream csatornán, ezért rákattintottam és elindítottam.

Kiindulva abból, hogy a könyvet nem olvastam végig, az egész sztorit nem ismertem teljesen. A lényege megvolt; Hannah Baker öngyilkosságot követett el, és körbeküldött egy cipősdoboznyi kazettát azoknak, akik szerinte hozzájárultak ahhoz, hogy véget vetett az életének.

Emellett a neten többször jöttek szembe velem olyan cikkek, miszerint voltak olyan országok, ahol betiltották a sorozatot, mert sok gyerek, tinédzser vetett véget az életének miatta. Megrökönyödtem ezeken a híreken, de csak akkor jöttem rá, mennyire komolyan veszik ezt, mikor a sorozat elején a szereplők kiemelik, hogy felnőttel nézd meg a sorozatot és ha segítségre van szükséged, akkor keresd fel az adott weboldalt – amit egyébként minden epizód végén kiírnak és elmondanak.

Itt az elején egyébként muszáj bevallanom, hogy néha nem tudtam eldönteni, vajon sajnálatot érzek Hannah iránt, vagy inkább már unalmas és túl direkt az, hogy látszólag olyan dolgokat is magára vett, amiket valójában nem is feltétlenül kellett volna. Miközben viszont néztem a sorozatot, egyik részt a másik után, az futott át az agyamon, vajon hány fiatal él át hasonló verbális és nonverbális zaklatást a suliban úgy, hogy a szülei nem is tudják?

Szóval, főhősnőnket szexuális tárgyként kezelik (készül egy lista a lányokról, és ő a legjobb fenék kategóriát kapja meg), fogdossák, nyílt szexuális ajánlatokat kap, leselkednek utána és intimnek is mondható lesifotók készülnek róla, amik aztán terjedni kezdenek, mint a vírus. Mint később kiderül, konkrét szexuális erőszak áldozata is a lány. Minderről persze a felnőttek nem tudnak - sem a szülők, és konkrétan az iskola vezetősége sem.

Utóbbi egy tanácsadó képében kerül fókuszba, de istenigazából ő sem képes kiszedni Hannah-ból az igazságot, s bár látni a lányon, hogy valami trauma érte, mégis útjára engedik. Nem erőltetik, hogy beszéljen a dolgairól...

A szüleinek sem tűnik fel semmi, így nem is tudnak lányuk kálváriájáról. Pedig Hannah burkoltan, de próbál segítséget kérni. Némi odafigyeléssel és „jelolvasással" akár fel is tűnhetett volna, hogy valami nem stimmel vele. A lány stílusa, hangulata megváltozott. Levágatta rövidre hosszú haját – tehát szimbolikusan, de kiáltott ő segítségért, azonban siket fülekre talált. Ez a fagyi pedig kamatostul visszanyalt, ugyanis utólag Hannah tettéért a szülei lettek megbélyegezve, miközben ők polgári pert indítottak az iskola ellen, mondván, nem segítettek a lányuknak.

Tudom, hogy a fiatalok a legkevésbé azt szeretik, ha a felnőttek a nyakukba lihegnek és mindenről tudni akarnak, ami történik velük. Azonban a sorozatban megjelenő alkoholizmus, szexuális zaklatás, iskolai kasztok, (cyber)bullying mind-mind a jelenkor részét képezik, szóval egyáltalán nem abszurd vagy lehetetlen, hogy valaki hasonló dolgokat szenvedjen el, mint Hannah. Ha csak a hírekben időnként hallott öltözői leselkedőkről, vagy a valamilyen oknál fogva a világba való beilleszkedés nehézségei miatt életének véget vető emberekre gondolunk...

Számomra a sorozat tanulsága az volt, hogy merjünk beszélni arról, ha valami történik velünk, főleg, ha az társadalmilag nem elfogadott.

Ne várjuk meg, hogy a jeleinkből olvassanak, mert a mai, rohanó világban a konkrétumokra van idő – burkolt jelzésekre viszont nincs és a nyitott kommunikáció sok életet könnyíthet vagy éppen menthet meg.

Nyitókép: Shutterstock