Esküvő után leborotválják a hajukat és amíg menstruálnak, nem érhetnek férjükhöz - így élnek a haszid nők

Tavaly volt nagy sláger „A másik út" című sorozat a Netflixen, de akkor valahogy elkerülte a figyelmemet. Most viszont teljesen beszippantott, annyira, hogy gyorsan elolvastam a sorozat alapjául szolgáló könyvet is.

Deborah Feldman saját életéről ír „Unortodox" című könyvében. Kényes témákat feszeget, úgyhogy sokáig támadta a zárt williamsburgi Szatmár zsidó közösség amiatt, hogy jól kiteregette a szennyest. Szinte hihetetlen, hogy napjainkban is él egy olyan közösség, ráadásul New York-ban, ahol nagyon szigorú szabályok vonatkoznak férfiakra és nőkre egyaránt. Az már csak hab a tortán, hogy ez a közösség az eredetileg Magyarországhoz tartozó Szatmárnémetiből származik. A közösséget egy Holocaust túlélő alapította, akinek az volt a célja, hogy a szigorú életvitellel Isten kedvébe járjanak és mintaszerű zsidók legyenek, valamint minél több gyermeket hozzanak a világra, ezzel is gyarapítva a megcsappant zsidó közösség számát.

A szülők spirituális feladata, hogy gyermekeiket istenfélő, a törvénynek engedelmeskedő zsidóknak neveljék. Ezért a családban nincs ölelkezés vagy puszilkodás, a fegyelmezésnek azonban minden formája megengedett. Rendszeresen felhívják egymás figyelmét arra, ha a másik valamit rosszul csinál, persze csakis a spirituális fejlődés érdekében. Az egész közösségben tilos az okostelefon és internet használata, nem nézhetnek TV-t, nem hallgathatnak mai zenéket. Teljesen el vannak vágva a külvilágtól.

Főleg a lányokra vonatkoznak szigorú szabályok. Három évet végezhetnek el középiskolában, utána nem tanulhatnak tovább. Az is meg van határozva, hogy milyen könyveket olvashatnak, az angol nyelvű irodalom tilos, hisz az megrontja a lelküket. Amúgy is teljesen felesleges, hisz dolgozni se dolgozhatnak nagyon, csak néhány foglalkozás érhető el nők számára, az ő dolguk a gyerekszülés, a gyereknevelés és a férj igényeinek és vágyainak kielégítése. 17 éves korban egy lánynak a haszid zsidó közösségben egy feladata van: férjhez menni.

Forrás: Netflix

Persze ez sem úgy működik, mint nálunk. Nincs randizgatás, flörtölgetés, a hajadon lányok nem tartózkodhatnak egy helyiségben egy fiúval őrizet nélkül. Amint egy lány betölti a 17. életévét, kikerül a húspiacra és házasságközvetítő segítségével kezdenek el neki férjet keresni. A kiszemelt lány találkozik a vőlegény édesanyjával, esetleg lánytestvérével, aztán a fiú oldaláról is ugyanez történik. Ha mindkét fél elégedett, akkor mutatják be egymásnak a fiatalokat. A leendő férj és feleség mindössze egyszer találkozhatnak az esküvő előtt, akkor is úgy, hogy az egész család figyeli őket a szomszéd helyiségből. Nekik aztán nincsenek olyan problémáik, hogy hol találjanak párt, hova menjenek az első randin, bár nyilvánvalóan nem cserélnék velük.

Amint megtalálták az egymásnak elméletileg megfelelő fiút és lányt, akkor megkezdődik a készülődés az esküvőre. Kapaszkodjatok meg, a lányok itt értesülnek először, mi is az a szex. A könyvben főhősünk azon is meglepődik, hogy van hüvelye, annyira tabu téma ez a haszid közösségben. A másik sokkoló téma, hogy amíg a feleség menstruál, addig a férj nem érhet hozzá, testének egy részét sem láthatja, nem hallhatja énekelni sem, sőt, a nő még egy tányér ételt sem adhat át neki. Tiltott számára, úgy, ahogy van. Miután a menstruáció elmúlt, hét tiszta napot kell várnia a feleségnek és naponta kétszer tiszta textildarabbal kell megvizsgálnia magát, elmúlt-e a vérzés. Ha fel tud mutatni 14 tiszta textildarabot, akkor el kell mennie a „mikvébe", a rituális fürdőbe és onnantól fogva újra tiszta lesz. A közösség szerint ez csak jót tesz a házasságnak – fenntartja az érdeklődést egymás iránt.

Az esküvő után a nőknek le kell borotválniuk a hajukat a férfiak iránti tisztelet nevében, onnantól fogva csak parókát és kendőt hordhatnak. Az is meg van határozva, milyen pózban szeretkezhetnek és milyen napokon. Nem az élvezet a cél, hanem hogy egy éven belül megszülessen az első gyerek. A gyermektelen nő ugyanis értéktelen a társadalom szemében.

Ez a szigorú szabályokon alapuló közösség nem azoknak a nőknek kedvez, akik meg akarják valósítani önmagukat és fel akarják fedezni a világot. Ezért is döntött úgy hősnőnk, hogy hátat fordít a haszidoknak, megírja ezt a felkavaró könyvet és új életet kezd családjától távol. Deborah Feldman ma már Berlinben él, könyveket ír és azt a szabad életet éli, amire mindig is vágyott.

Kezdőkép: Netflix

    Ezt olvastad már?