A fast fashion mocskos kis trükkjei

Vidéken nőttem fel, és habár nem olyan nagyon régen, mégis néha olyan érzés, mintha egy másik évszázad lett volna. Akkoriban még nyoma sem volt a mára gombamód elszaporodott plázáknak.

Ha venni akartunk valamit, akkor felkerekedtünk és körbejártuk a városban található néhány butikot. Nem volt túl megterhelő, mert mindösszesen 3-4 akadt belőlük. Ráadásul cseppet sem volt szokás a vásárlót az orránál fogva vezetni, nem létezett a túlkínálat fogalma, és borítékolható volt a minőség.

Aztán egyszer csak a fővárosban találtam magam, és olyan érzésem támadt, mintha Csodaországba csöppentem volna. Csak a 4-6-os vonalán akadt annyi bevásárlóközpont, amit egy nap alatt végig sem tudtam járni. Ezt csak tetézte, hogy a ruhák túlnyomó részét elérhető áron kínálták. Húszévesen nem nagyon foglalkoztam olyasmivel, hogy valami igazán minőségi legyen, vagy a kiadásom hosszú távon megtérüljön.

Forrás: iStockphoto

Életemben először nem kellett ezerszer is meggondolnom, hogy a bőszárú farmert vagy inkább a cuki rózsaszín lezser gatyát válasszam - mert a kettő együtt már túl drága lett volna. Egyszerűen megvettem mind a kettőt! Eszeveszetten élveztem, hogy nem kell kényszerű döntést hoznom. Szabadon engedhettem a csábításnak, és meg is lett az eredménye. Roskadozott a szekrényem a boltban még oly trendinek és a majdnem mindenhez passzolónak tűnő darabok súlyától. Csak valahogy az otthoni fényben, a saját tükrömben már nem tűntek annyira különlegesnek. És mit ad Isten, bármennyire is erőlködtem, sehogy sem akartak passzolni egymáshoz. Mondjuk, ez idő tájt még nem tudtam, hogy a fast fashion egyik legkegyetlenebb fegyverével találtam szemben magam.

Fast fashion
A fast fashion cégek célja a kifutókon megjelenő legújabb márkás modelleket a lehető legrövidebb úton eljuttatni a vásárlókhoz. Lemásolják és - apróbb változtatásokkal - legyártják a trendi ruhákat. Villámgyorsan (14-16 nap) és viszonylag olcsón eljuttatják a termékeket a tervezőasztaltól az üzletekig. Az árukészlet gyorsan cserélődik, szezon közben is gyakoriak a leértékelések, ami generálja az áru kipörgését. Hátulütője, hogy ezek a darabok egyetlen szezonra készülnek. Így finoman fogalmazva cseppet sem szempont az időtállóság, sem a minőségben, sem a kivitelezésben.

Ugyanis úgy lettek kivitelezve a színek és formák, hogy azok ne legyenek kombinálhatóak - persze meg lehet erőszakolni, de az általában igen ízléstelenül hat. Ergo csak abban az esetben mutatnak jól, ha tetőtől talpig megvetted a kollekció darabjait. Voltaképpen fogalmam sem volt arról, hogy bekerültem egy ipari gépezetbe, aminek egy apró, pici porszemecskéjét képezem.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Julia Stankevych

Jó, néha elméláztam azon, hogy vajon miért kell ilyen gyorsan szemben találnom magam egy újabb kollekcióval. Vagy éppen mi szükség van ilyen mennyiségű árukészletre, de abba már nem gondoltam bele, hogy milyen körülmények között is készülnek ezek a holmik. Természetesen volt némi fogalmam az éhbérért dolgozó ázsiai munkaerőpiaci viszonyokról. Csak valahogy mindig azt éreztem, hogy nem pont rajtam fog múlni a sorsuk. Meg hát, ha én nem veszem meg, akkor majd megteszi más helyettem. Szép dolog is a struccpolitika.

Aztán egyszer csak belekerültem egy másfajta élethelyzetbe, ami megkövetelte a makulátlan megjelenést. Cserébe viszont esélyem sem lehetett többé az évente akár 20 kollekciót is piacra dobó fast fashion üzletek kifosztása. Így, ha nem is könnyen, de megtaláltam azokat a még megfizethető, de időtálló darabokat, amik egymással is jól variálhatóak.

Nem utolsó sorban visszakaptam a ruházkodás lelkét. Személyes kapcsolatom alakult ki az eladókkal, akik fejből tudják a méretem, ismerik az ízlésem, egy apró rezdülésből értik - és el is fogadják -, ha valami bár kifogástalanul áll, de nekem nem tetszik. Sőt, az is megesik, hogy egy-egy limitált darabot félretesznek nekem. :)

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?