Férfivélemény: Egy alfahím is várhat az Igazira

Én viszont egyáltalán nem tudok azonosulni ezzel a nézőponttal. Sőt, hogy őszinte legyek, az esetek többségében, mikor ilyet hallok, úgy érzem, van egy kis füllentés is a dologban. Én ugyanis alapvetően rettentően romantikus típus vagyok. Tehát például bele sem tudnék gondolni abba, hogy egyéjszakás kalandokból álljon az életem, arra hivatkozva, hogy:

• Fiatal vagyok még.
• Egyébként is mindenki kurva, és csak átbasz.

Nem. Én igenis szeretek esélyt adni a dolgoknak, és úgy belekezdeni egy kósza románcba, hogy hátha éppen ő lesz az a valaki. Én nem tudom lehúzni a WC-n pár mondattal mindazt, ami emberré tesz - csak azért, hogy megtartsam az alfahím presztízsem. Én képes lennék megállapodni, és szerintem nincs jogom eldönteni egyetlen nőről sem, hogy ő éppen kurva-e vagy sem.

És félre ne érts, kedves olvasó, nem arról van szó, hogy szeretek jobbra-balra ugrabugrálni. Már csak azért sem, mert rengeteg energiát emészt fel az, hogy időről időre kiismerjek egy embert, csak azért, hogy aztán elengedjem és kiismerjek egy újabbat. Szimplán csak azért, mert vele nem volt meg az az érzés. Itt sokkal inkább az dominál, hogy nem érem be az elégségessel. Nem kötök kompromisszumot saját magammal, csak azért, hogy legyen valakim. Mert arra már rég rájöttem, hogy olyan csónakban evezni, ami nem viseli jól a vizet, hosszú távon nagyon nem kifizetődő.

Szóval, inkább maradok magam, amíg nem jön az a valaki. És, hogy mi lesz, ha találkozom vele? Solya kollegina nagyon jól megfogalmazta ezt: mi, férfiak, ha igazán akarunk valamit, akkor azért képesek vagyunk foggal-körömmel kaparni. Nem törődve semmivel, csak szemellenzősen menni fejjel a falnak. De a puding próbája az evés. És bizony, ahhoz, hogy megtudjam, meddig mennék el valakiért, előbb meg kell találnom azt a valakit. Addig viszont keresnem kell - pozitívan és bizakodva.

Nyitókép: Shutterstock