Minden héten új nőd van? Én erre nem lennék büszke...

Ahogy én gondolkodom, az már akkor is maradinak számított, amikor húszéves voltam. Nem akartam minden nőt megdugni, aki engedte volna magát. Sokszor meg is kaptam, hogy: "Mit válogatsz? Nem feleséget keresel!" Mert hát a közvélekedés szerint, ha valaki fiatal, akkor csak az élvezetek hajszolása lehet a célja. És, ha lehet, máson se járjon az agyad, csak hogy valakivel ideig-óráig jól érezd magad.

Csak az a nagy helyzet, hogy én akárkivel nem tudom jól érezni magam. Nem állítom, hogy sosem jöttem össze olyan lánnyal, akiről már az első benyomás alapján meg tudtam mondani, hogy nekem nem ő az igazi. Mert volt ilyen. Főleg annak következményeként, hogy kezdtem elhinni, hogy bennem van a hiba, és túl sokat várok. Talán csak esélyt kellene adnom, hátha majd kialakul valami, hátha mégis több van benne, mint elsőre gondoltam. De sosem volt jó döntés.

Idővel be kellett látnom, hogy engem nem érdekelnek azok a nők, akiket bárki más is megkaphatna. Akiről tudtam, hogy bármelyik haverom is felszedhetné - csak épp én léptem oda hozzájuk előbb. Mert - ciki vagy sem - én szeretek úgy gondolni a páromra, hogy ő egy különleges nő. Aki igazán értékes, és megtiszteltetés vele együtt lenni. Nekem fontos, hogy így nézhessek arra, aki velem van. Hogy azt érezhessem, büszke lehetek arra, hogy pont ő pont engem választott.

A lakat és a kulcs

Tehát a nőknél az az erény, ha minél kevesebb pasinak adják oda magukat, viszont a férfiak esetében dicsőség a hódítás... De vajon tényleg komolyan vehető egy olyan pasi, aki minden csajnak csapja a szelet? Szerintem, aki mindenkinek udvarol, az senkinek nem udvarol igazán. És aki egymás után szedi fel a nőket, az egyik kapcsolatban sem mélyül el, csak a felszínen lebeg.

Bár sok pasi veri a mellét arra, hogy milyen sok csaj akadt a horgára, ez nekem mindig visszás volt. Mert miért is dicsőség az, hogy szinte válogatás nélkül mindenkit megfektettek, aki hagyja magát?

Erre mindig csak csóváltam a fejem. Én abban hiszek, hogy csak mi magunk határozhatjuk meg a saját értékünket. Azzal, hogy mit engedünk meg, és mit adunk a másiknak. Ha valaki egy buliban 10 csajhoz megy oda azzal a szöveggel, hogy "Ma este itt te vagy a legszebb!", az nem sokat ér. Aki pedig egy ilyen duma hatására szétteszi a lábát, az ne is csodálkozzon, ha csak megfektetik!

Persze, ha valaki csak erre vágyik, akkor egészségére. De biztos, hogy ez tényleg boldoggá teszi azokat, akik nyakig benne vannak? Én csak azt látom, hogy rengetegen panaszkodnak, hogy lehetetlen normális pasit/csajt találni. No, de ki tehet erről? Persze mindig csak a másik. Valójában pedig te döntöd el, hogy mi az, ami neked elég, hogy kinyisd a kaput, és közelebb engedj valakit magadhoz.

Ha nemcsak alkalmi kalandot akarsz, hanem komoly kapcsolatot, akkor magadat is komolyan kell venned. Ha valamit mondasz, akkor annak igenis legyen súlya! Ha dicsérsz, ha udvarolsz, azt gondold komolyan!

Persze sokan félnek, hogy ha nem engednek, akkor elszalasztják a lehetőséget. De aki csak a könnyű prédára hajt, azért nem kár. Azt kell megértened, hogy te ennél többet érdemelsz, de ha ezt nem követeled meg, akkor soha nem is fogod megkapni.

Még több cikk Petitől!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Peti stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Fotó: Szabó Gábor

Nyitókép: iStockphoto