A közös ebédek egyik legkényesebb pontja mindig ugyanaz. Vajon ki fizeti a végösszeget? Egy baráti találkozón ez általában nem tragédia, de ha nincs kimondva, könnyen kellemetlen helyzet lehet belőle, mikor megérkezik a számla.
Van az a pillanat egy étteremben, amikor a beszélgetés még pörög, a hangulat jó, aztán megérkezik a számla. Hirtelen mindenki kicsit csendesebb lesz, és néhány másodpercig senki sem nyúl a pénztárcájához: ilyenkor jön a nagy dilemma, hogy ki állja a cechet, és kinek a pénztárcáját terheli végül a közös kassza. Mutatjuk, hogy mikor kinek illik fizetnie.
Forrás: 123rf.com
Ki fizeti a cechet? Ha te hívtad, a számla általában a tiéd
A legegyszerűbb szabály az, amit sokan ösztönösen is követnek. Ha te hívtad meg a másikat ebédelni, akkor nagy eséllyel te fogsz fizetni. Ez persze nem kőbe vésett, inkább amolyan udvariassági gesztus.
Amikor valaki azt mondja: „Meghívlak ebédre”, abban már benne van, hogy a végén ő fizeti a cechet.
Sokan ezt úgy oldják meg, hogy előre jelzik. Például: „Gyere, ebédeljünk együtt, én állom.” Így nincs bizonytalanság, és a másik sem kezd számolgatni fejben, hogy vajon mennyit kell majd fizetnie. Persze az is előfordul, hogy a meghívott fél ragaszkodik hozzá, hogy legalább a saját részét kifizesse. Ilyenkor általában pár másodperc udvarias „nem, én fizetek – dehogy, hagyd csak” párbeszéd után eldől a dolog.
Amikor a számla egy konkrét alkalomhoz kötődik
Vannak helyzetek, amikor teljesen egyértelmű, hogy ki fizet. Például ha valaki születésnapot ünnepel, előléptették, vagy éppen valami jó hírt szeretne megünnepelni. Ilyenkor gyakran az ünnepelt vagy az, aki a jó hírt hozta, mondja ki a varázsmondatot: „Ma én fizetek.”
Ez nem csak pénzről szól. Inkább egy gesztus. Olyasmi, mint amikor valaki tortát visz a munkahelyére. Máskor pont fordítva történik. A társaság mondja azt: „Most mi hívunk meg téged.” Ez is teljesen természetes. A lényeg, hogy ilyenkor általában mindenki tudja, mi a helyzet, így a számla körüli bizonytalanság elmarad.
Felezés vagy közös számla? Ez is működhet
Sok baráti társaság a legegyszerűbb utat választja: feleznek. Ez különösen akkor működik jól, ha nagyjából ugyanazt rendeltétek.
Két leves, két főétel, két ital. Ilyenkor teljesen logikus, hogy a számlát kettévágjátok.
Máskor viszont mindenki külön fizet. Ez sem ciki, főleg ha valaki csak egy salátát evett, a másik pedig egy háromfogásos ebédet.
Van még egy harmadik verzió is: amikor közösen dobjátok össze a pénzt. Ilyenkor mindenki bedob valamennyit az asztal közepére, és abból fedezik a számlát. Csak egy dologra érdemes figyelni: a borravalóra. Ha mindenki csak a saját részét számolja ki, könnyen kimarad. Pedig a pincérnek ez a része legalább annyira fontos.
„Most én, legközelebb te” – A barátságok klasszikus szabálya
Sok barátságban működik egy egyszerű, kimondatlan rendszer. Egyszer az egyik fizet, máskor a másik. Nem számolgatják forintra pontosan. Nem vezetnek fejben táblázatot sem, egyszerűen működik.
Ma te állod az ebédet, legközelebb a barátod fizeti a pizzát.
A harmadik alkalommal megint te hívsz meg egy kávéra. Ez a módszer azért jó, mert leveszi a nyomást a helyzetről. Nem kell minden alkalommal vitatkozni a számlán. Ráadásul a barátságok nem könyvelésről szólnak.
A közös ebédek néha furcsa pillanatokat hozhatnak, főleg amikor megérkezik a számla. De a legtöbb helyzetben van néhány egyszerű szabály, ami segít: ha te hívtad, valószínűleg te fizetsz. Különleges alkalomkor az ünnepelt állja, máskor lehet felezni vagy felváltva fizetni.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
