Meddig vitatkozunk még azon, hogy ki fizessen az első randin?

Ideális esetben az első randi idegességgel vegyes izgatottsággal tölti el az embert. Ekkor születik meg ugyanis az első benyomás, ami akár véget is vethet az ismerkedésnek. Igazán fontos esemény tehát, ha egy kicsit is komolyan vesszük, az erről szóló párbeszédet azonban inkább az uralja, hogy ki fizessen a találkozón.

Régen a szabályok egyértelműbbek voltak, egyszerűen a férfiak voltak azok, akik fizettek és kész. Ahogy azonban változik a társadalmunk és a kapcsolati dinamikánk, egyre gyakrabban bizonytalanodunk el olyan dolgokkal kapcsolatban, amik egykor evidensek voltak. És valóban, miért is ne osztozhatnánk egyenlően a költségeken, vagy úgy egyáltalán miért ne lehetne ez a kérdés vita tárgya?

Egyrészt nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni abból, ha egy nő úgy érzi, számára fontos, hogy meghívják őt az első randin, nem kell kikáltani aranyásónak, az a kategória ugyanis nagyon nem itt kezdődik. Másrészt viszont a férfi is mondhatja azt teljes joggal és nyugodt szívvel, hogy nem szeretné erre költeni a pénzét. 

Alapvetően sem szükséges ilyenkor drága étterembe vagy kávézóba menni, hiszen a lényeg mindenképpen az, hogy lehetőséget kapjunk egymás megismerésére, ami egy egyszerű ital mellett is éppúgy sikerülhet. Ha pedig egyáltalán nem akarunk erre áldozni, akkor egy parkban is beszélgethetünk. Persze csak akkor, ha ennyi hercehurca után még van kedvünk a találkozóhoz.

Lehet különböző szabályokat alkotni, amik illeszkednek a mai, megváltozott társadalmi berendezkedéshez, például sokan úgy gondolják, az fizessen, aki szervezte a találkozót, mások pedig azt, hogy azé a számla, aki kiválasztotta a helyszínt. Amíg aktív randizós korszakomban voltam, mindig felajánlottam, hogy fizetek én, ki elfogadta, ki nem. A szimpátiám sosem ezen múlt, mert NEM SZÁMÍT, vagyis nem ez az, ami számít. 

ha pedig rossz volt, annál szívesebben fizettem, hogy ne legyen "tartozásom", ne gondolják azt, egy-egy ingyen italért cserébe töltöttem el velük az időmet. Ami a lényeg, előre sosem agyaltam, idegeskedtem azon, hogy ki fogja rendezni a végösszeget, inkább azzal foglalkoztam, vajon megtaláljuk-e a közös hangot. 

Persze a Tinder-randik korában sosem lehetünk teljesen biztosak a dolgunkban, de éppen azért zajlik a találkozó előtt beszélgetés, hogy legalább valamilyen érdeklődés vagy szimpátia kialakuljon, mire sor kerül a randira. És persze még így is megtörténhet, hogy nem érezzük azt a vonzalmat, ami a folytatáshoz szükséges lenne, de a randizás lényege éppen ennek a kiderítése. Lehet, hogy sosem fogunk megegyzeni abban, hogy az első randin ki is fizesse a számlát, valószínűleg ez már nem lesz többé egyértelműen az egyik, vagy a másik félnek a feladata, de talán nem is ennek kellene lennie a központi kérdésnek, és jobb enne, ha a találkozó arról szólna, ami: az emberek egymásba vetett hitéről, a kölcsönös tiszteletről és az együtt töltött minőségi időről.

Nyitókép: Shutterstock