Szerintem ez még házasságban sem fogadható el. Sem a fenyegetőzés, sem a másik idejének kisajátítása. Normális párkapcsolatban egyik fél sem uralkodhat a másik felett, mégis sokan vetik be a fent említett alattomos fegyvert annak kikényszerítésére, hogy a párjuk többet legyen velük.
Pontosan így járt Anita is. Még egy éve sincs, hogy megismerkedtek a barátjával. Elmúltak 40 évesek, bőven van múltjuk. A legtöbb embernek ilyenkor már több olyan hobbija is akad, amivel szívesen tölti az idejét. Laci azonban ezt nem mondhatja el magáról. Ha munka után hazaér, általában csak ül a fotelban, vagy heverészik a kanapén és tévézik. Közben megiszik egy-két sört, nem mintha alkoholista lenne, csak lazításképp. Havonta kétszer elmegy pár haverjával kosarazni, és ebben ki is merült a társasági élete.
Anita viszont imád kirándulni, erdőt járni, hegyet mászni. Amikor megismerkedtek, őszintén feltárták a másik előtt az előéletüket. A nő sem tartotta titokban, hogy mit szeret csinálni a szabadidejében. Elmondta, hogy a többnapos túrákra egy gyerekkori barátnőjével és annak gyerekeivel szokott menni. Persze viszi a saját lányait is, így ők egy összeszokott csapat. Nem akarja megzavarni a harmóniát azzal, hogy mást is beszervez. A barátnője sem viszi ilyenkor a férjét, ez kizárólag baráti program.
Eleinte úgy tűnt, új barátja elfogadja ezt, de aztán jöttek a sértődött gesztusok és szemrehányások. Pedig Anita számára egyértelmű, hogy ennyi szabadság mindenkinek jár, még akkor is, ha kapcsolatban van.
Szerinte nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a férfi nélkül akar túrázni. Ettől függetlenül nem akarja megbántani. Sajnálja, hogy Lacitól külön élnek a gyerekei, így nem tud velük programot szervezni - de attól még elfoglalhatná magát valami mással.
A férfi viszont mintha szándékosan szenvedne. Hobbik nélkül üres az élete, így ha ők ketten nincsenek együtt, unatkozik a kihalt lakásban. Nemcsak többnapos kirándulást, de egynaposat sem szeretne... Ő otthon akarja tudni a szerelmét, maga mellett, a tévé előtt. Számára ez a kikapcsolódás.
Anitának ez persze kevés, és a személyes szabadságában érzi korlátozva magát. Megpróbálta elmagyarázni: attól, hogy ők ketten egy pár, még nem kell minden programnak közösnek lennie. Sosem szerette azokat az embereket, akiknek ha kapcsolata akad, rögtön hanyagolni kezdik a régi barátokat, barátnőket. Ő nem lesz ilyen. Ha pedig valaki ezt várja el tőle, hát annak szakítás a vége.
Laci azonban nem érti. A szemem előtt zajlik az állandó veszekedésük, én pedig valahol sajnálom és megértem mindkettejüket. Azt hiszem, az a gond, hogy túlságosan különböznek egymástól. Nem tudom, át lehet-e hidalni ezt hosszú távon. Az is lehet, hogy Laci már társfüggő, hiszen ha nincs mellette a párja, akkor azonnal agyal, kombinál, féltékeny és birtokló lesz.
Pedig ha valaki teljesen ki akarja sajátítani a partnerét, annak sosincs jó vége. Azt hiszem, a kapcsolatok elején az ilyen igényekre is jobban kellene figyelni. Így talán elkerülhető lenne, hogy egy ilyen "apró" dologra menjen rá egy kapcsolat.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.