Minden nőt eltaszítok magamtól, aki túl közel kerül hozzám

Újra meg újra kísértette az érzés. Boldog kisfiú volt, amikor az édesanyja hároméves korában elhagyta. Egyszer csak elment hazulról és nem jött vissza többé, ő pedig egyedül maradt a megtört édesapjával. Mindig is reménykedett abban, hogy az édesanyja egyszer visszatér az életébe. Sokszor csak ült az ablak előtt és a kerti kaput bámulta, hátha besétál rajta, mintha mi sem történt volna. De nem jött soha többé. Még egy képeslap sem. Mintha megszűnt volna létezni. Évekkel később tudta meg, hogy egy másik országban kezdett új életet egy másik férfi oldalán. Született két gyermeke, akiknek szerető édesanyja volt, őt viszont soha nem kereste meg újra.

Persze ő mindenkinek azt mondta, hogy nem érdekli, hogy az anyja merre jár és mit csinál, ő már rég túltette magát ezen a traumán. Időközben felnőtt, jóképű és tehetős férfi lett belőle. Sikeres üzletember volt, aki nem vitt sok érzelmet a döntésekbe, így azok sosem befolyásolták. Csak az volt a baj, hogy semmi másba sem tudott érzelmeket belevinni. Bármelyik nőt megkaphatta, ő azonban szeretett vadászni. Imádta, ahogy felcsillan a nők szeme, amikor megjelent hófehér ingben és a legdivatosabb öltönyökben, felvillanyozta, ahogy próbálták őt az ujjaik köré csavarni.

Az elején mindig belement a játékba. Eljátszotta, hogy ő is odavan értük, drága helyekre vitte őket vacsorázni, virágcsokrot küldött a munkahelyükre, majd egy elegáns hotelszobában magáévá tette őket. A legtöbb nő egy hét után halálosan szerelmes volt belé, ő viszont nem érzett semmit. Neki ez csak egy játék volt és a szexen kívül egy dolog motiválta: az érzés, hogy bárkit megkaphat és ő irányíthat. Pár hét után, miután kiszórakozta magát, lelépett, hátrahagyva az összetört női szíveket. Mindig azt vágta a fejükhöz, hogy ő nem ígért semmit, egyszerűen csak szerette volna jól érezni magát.

Élvezte a hatalmat a nők felett. Élvezte a fájdalmukat és a szenvedésüket. Mintha minden egyes könnycsepp elégtétel lett volna azért, mert az édesanyja elhagyta őt. Minden nőn miatta állt bosszút és minden egyes alkalommal azzal nyugtatta magát, hogy megérdemelték, mert minden egyes nő egy szívtelen lotyó.

De Léna más volt. Az első pillanattól fogva azt érezte, hogy a fiatal lány belelát a lelkébe. Mellette nem kellett a menő pasit játszania, önmaga lehetett. Ő volt az első nő az életében – természetesen csak az édesanyja után –, aki iránt elkezdett valamit érezni. Még az édesapjának is bemutatta és már legalább három hónapja találkozgattak, ez nála már rekordnak számított.

De aznap Léna átlépett egy határt, azt mondta, hogy szereti és szeretné, ha összeköltöznének. Ahogy a nő szerelmesen ránézett, elindultak benne a védekező ösztönök. Mi lesz, ha beengedi a szívébe, majd ő is szó nélkül elhagyja? Nem, nem bízhat meg benne. Nem történhet meg vele újra, ami gyerekkorában megtörtént. Inkább szakított a lánnyal. Bár kezdett beleszeretni, érezte, sokkal jobb ez így. Bár hiányozni fog, így biztosan nem okoz majd csalódást.

Nyitókép: Shutterstock