Életem legjobb döntése volt: örökbe fogadtam egy menhelyi kiskutyát

Menhely. Elhagyott kisállatok helye. Akiket valamiért nem akartak. Akiket bántottak. Akik most nem önszántukból kerültek ide, de ez a legjobb dolog, ami jelen pillanatban történhetett velük. Mikor közéjük lépek, az a sok kis arc mind felém fordul és ki-ki örömmel csóválja a farkát, ki pedig bánatában felvonyít. Van, aki csak nyugodtan pihenget, s olyan is akad, aki nagyon mérges ugatásba kezd.

Ezeknek a kis állatoknak a hangjukban minden benne van. Bánat, öröm, harag, félelem. Nem tudják leplezni az éppen adott lelkiállapotukat, vagy azt, kit hogyan is hagytak magára. Van, aki elszökött otthonról és hiába keresik a gazdiját, senki nem jön érte. Van, akit az utca szélén hagytak magára. Csak úgy kidobták a kocsiból, a kutyus pedig fejvesztve indult neki a világnak, és azt sem tudta, hol van, hogy autók közt a közúton életveszélynek van kitéve. S akadnak olyanok, akiket bántottak. Ők semmiről sem tehetnek. Drága kis lelkek, akik valamilyen oknál fogva elárvultak, elanyátlanodtak és elapátlanodtak. Nem kellettek a gazdáiknak, akik nem túl humánus módon, de megszabadultak tőlük.

Ám ez nem azt jelenti, hogy örökké itt kell maradniuk, hiszen naponta többen is érdeklődnek a kutyusok iránt, és hétvégén sokan jönnek és megsétáltatják őket. Bár nem mindenki tudja őket örökbefogadni, a kutyusok örülnek annak, ha jön egy-két ismerős arc, és kicsit játszik velük.

Én most azért jöttem, hogy az egyikőjüket magammal vigyem. Már régóta megfogant bennem a gondolat, hogy szeretnék egy kisállatot. Egy kiskutyát, akinek nem kínzás az, ha otthon, egy lakás négy fala közt kell velem élnie. Mostanra már olyannyira megerősödött bennem a gondolat, hogy alig vártam, hogy végre hazavigyem a kis kedvencemet. De mégis melyikük legyen az? Annyi helyes kisállat nézett rám kérőn, hogy szinte olvastam a tekintetükből.Végül egy hosszú fülű pici kiskutyára esett a választásom, aki alig volt pár hónapos, mikor elhoztam magammal. Szinte kérlelt a tekintetével, hogy biztonságra vágyik és egy olyan gazdira, aki szereti őt.

Nem tudtam róla túl sokat, de annyi biztos, hogy nehezen ment a beszoktatás. Szörnyű éjszakákon vagyunk túl. Fülecske minden éjszaka riadtan ébredt álmából és volt, hogy egy óra alatt sem tudott teljesen megnyugodni. Szörnyű álmok gyötörték a drága kiskutyámat. Valószínűleg még nem dolgozta fel, hogy az előző gazdija szó szerint kihajította őt és a testvéreit az utcára. Hárman voltak tesók, és Fülecske már csak egyedül árválkodott a menhelyen, gazdijára várva. Biztosan az is megviselte, hogy a legvégére maradt, miközben a többiek már szerető otthonra leltek.

Talán hiányoznak neki a testvérei, de az is lehet, hogy csak nem heverte ki az őt ért traumákat. Bárhogy is van, úgy érzem, a nehezén már túl van, és én próbálok neki mindenben a segítségére lenni, támaszává válni olyan dolgokban, amelyekben szüksége van rám.