10 éve szedek fogamzásgátlót… abbahagyjam, vagy ne?

10 éve egy rutinvizsgálaton kiderült, hogy van egy 6 cm átmérőjű cisztám. Pár hét múlva már a műtőasztalon feküdtem, majd következett a manapság egyre gyakoribb diagnózis: endometriózis. Soha nem voltak fájdalmaim, szerencsére összenövéseim sem voltak, kivették a cisztát és azt gondoltam, ennyi, nem kell többet ezzel foglalkoznom. Az orvosom azonban felhívta a figyelmemet arra, hogy bármikor kiújulhat, ezért vagy gyereket szülök, vagy fogamzásgátlót kellene szednem. Sajnos mivel épp nem éltem párkapcsolatban, így a gyerekvállalás nem volt opció, maradt a gyógyszer.

Nem igazán éreztem úgy, hogy van választásom, meg hát kényelmes volt így az élet. Mivel gyógyszert szedtem, a védekezésre sem kellett olyan nagy hangsúlyt fektetnem, bár ezt utólag megbántam, hogy ezen a téren nem voltam körültekintőbb. A bőröm szép lett, a ciklusom beállt, őszintén szólva sok mellékhatást nem tapasztaltam.

Ma aztán két év kihagyás után erőt vettem magamon és elmentem egy teljes körű nőgyógyászati vizsgálatra. Az utolsó alkalom elég traumatikus volt, mivel a nőgyógyászom beszólt, hogy ideje lenne belehúznom, ha még szeretnék gyereket, majd még párkeresési tippekkel is ellátott. Amúgy nyilván igaza van, de hát nem jókedvemből nem szültem még. Szeretnék édesanya lenni, de szeretném egy boldog családban felnevelni a gyerekemet, ahhoz pedig kellene egy nagybetűs férfi.

Szóval húztam-halasztottam a nőgyógyászati vizsgálatot, viszont jól tettem, hogy most elmentem.

Elvileg ez 10 év gyógyszerszedés után valamennyire normális, és van esély rá, hogy felébredjenek, de ettől függetlenül sokkoló volt a hír. Végül maga a nőgyógyászom vetette fel, hogy talán ideje lenne kicsit szüneteltetni a gyógyszert, hátha kicsit magukhoz térnek a petefészkeim. Ezzel azt veszélyeztetem, hogy kiújul az endometriózisom, ugyanakkor ha még gyereket akarok, ahhoz működő petefészkek kellenek, különben petesejtdonorra lesz szükségem. Úgyhogy ilyen helyzetben legyen okos az ember lánya és hozzon jó döntést...

Szívem mélyén érzem és tudom, hogy le kell raknom a gyógyszert, ugyanakkor rettegek is ettől. Utánaolvastam, több hónap, amíg helyreáll az ember ciklusa, ráadásul sokkal fájdalmasabb lesz, lehetnek hangulatingadozások, esélyes, hogy tele leszek pattanásokkal, aminek a gondolatától is kiver a víz és még a hajam is hullani fog. A legnagyobb gond viszont az, hogy kiújulhat az endometriózisom, ami egy nagy szívás lenne, de kiderülhet más is, pl. PCOS, aminek a panaszai gyakran épp a gyógyszer elhagyása után jelentkeznek. Szuper. Ráadásul elfelejthetem azt, hogy nem védekezek, legalábbis amíg nem szeretnék gyereket, ami 10 év (szinte) óvszermentes élet után elég szokatlan lesz.

Az egyetlen jó dolog amellett, hogy felébrednek a petefészkeim, hogy elvileg a libidóm is magához fog térni, úgyhogy remélem addig lesz egy pasim, különben rendkívül frusztrált nő leszek. A fogamzásgátló ugyanis nem csak a petefészkeket, hanem a libidót is kinyírja. Mivel egy ideje szingli vagyok, ez igazából fel sem tűnt, bár ha őszinte akarok lenni magamhoz, valóban kevésbé kívánom a szexet, mint régen.

Az biztos, hogy annak idején nem hívták fel a figyelmemet az apróbetűs részre, én pedig nem firtattam, mivel jár, ha folyton hormonokkal tömöm a szervezetemet. Most majd megfizetem az árát, de vállalom, csak legyenek újra működő, egészséges petefészkeim.

Nyitókép: Shutterstock