Hülyeség mindenért a hormonokat hibáztatni!?

Nagy divat most mindent a hormonokra fogni vagy a létezésükkel megmagyarázni. "Nem tudtam aludni éjjel, biztosan a hormonok", "Tíz órán át aludtam, olyan mélyen, hogy még egy ágyúlövés sem ébresztett volna fel, biztosan a hormonok."

Mennyire gáz már, hogy minden testi tünetet a hormonokra fogunk, nem? Úgy nőttem fel és lettem felnőtt nő, hogy ezeket a hormonos befolyásolásokat igyekeztem kizárni. Mindenre volt ésszerű és logikus magyarázatom. Azért nem tudtam aludni, mert nyomasztott az, hogy egy munkát még nem fejeztem be - nem, nem a hormonok. Azért aludtam tíz órát, mert elfáradtam - nem, nem a hormonok miatt. Azért kellett egész nap a vécére rohangálnom, mert megittam három liter vizet (így kell, nem?) - nem, nem a hormonok miatt.

A ciklusom és annak megismerése kimerült abban, hogy amikor megjött, tesiből felmentést lehetett kérni, ez jó volt, plusz megkaptuk mellé a "Hogyan használj intimbetétet?" című oktatást, mert a tampont valamiért tiltották. A biológia tanár és az anyukák is. Ezért az olyan vagány dolognak tűnt, de csak már amikor nem laktam otthon, akkor mertem lelkiismeret-furdalás nélkül használni. Igen, már tudom, hogy mit és hogyan kell!

Amint lehetett, elkezdtem fogamzásgátlót szedni. Legjobb dolog - hittem akkor, a hormonoknak beintettem, vígan éltem az életemet a lefolytott ciklusommal. Sőt, még azt is elkövettem, hogy direkt megszakítás nélkül szedtem hónapokig a gyógyszert, hogy ha lehet, akkor biztosan ne is menstruáljak, és elkerüljem ezt a kínos dolgot. Mert ez valamiért így ragadt meg bennem: jobb elkerülni.

Kétszer hagytam abba a fogamzásgátlót életemben. Először akkor, amikor gyereket akartunk. Azt mondta az orvos, hogy három hónapig várjunk, hogy a hormonok visszavehessék az irányítást, de mi nem tudtunk várni. Ahogyan abbahagytam, a hormonok az évek alatti elnyomásuktól megrészegülten bosszút álltak, és átvették az irányítást. Ez azt jelenti: azonnal állapotos lettem.

Forrás: Shutterstock

 

A hormonok visszavették, ami az övék volt, sőt, szerintem túlterjeszkedtek rajtam. A negyven hét alatt mindig volt valami bajom. Ha ettem, azért hánytam, ha nem ettem, azért, tönkrement egy rakás fogam, leszakadt a hasfalam, megnőtt a lábam, szélesebb lett a csípőm. És én azt hittem, hogy amikor kibújik a baba, akkor én kisétálok a kórházból a terhességem előtti nadrágomban, és ennyi volt az egész. Hát, ja. Mikor kisétáltam, találkoztam a testvéreimmel, megláttak, és annyit kérdeztek: benned maradt még egy gyerek? Zokogtam. Pedig nevethettem is volna.

Aztán az is megtörtént. A hormonok a szülés után sem engedtek. Idegennek éreztem magam a saját testemben. Éreztem "valaki" izzadságát. Az ember a saját szagát nem érzi, engem meg egy idegen szaga üldözött. Alig vártam, hogy újra gyógyszert szedhessek, és elüldözhessem ezeket a démonokat. Ja, nem, a hormonokat. Hathónapos volt a fiam, amikor rendbejöttek a dolgok. Minden úgy volt a testemben, ahogyan előtte. Szóval, bent rendeződött, de a külső megjelenésem rendezése még sokáig húzódott.

Másodszor akkor álltam le a tablettával, amikor elváltam. Úgy éreztem, itt az idő, vegye vissza a természet azt, ami az övé! Gyere, ciklus, érezni akarlak! Nagyon vagány voltam, úgy éreztem, nem lesz semmi gond.

Persze meglepődtem, hogy a peteérést annyira lehet érezni, hogy fáj tőle a mellem. Vagy, hogy mielőtt megjön, feszült vagyok, fáj a hátam. Hagytam, hadd történjenek a dolgok úgy, ahogyan ez lenni szokott. Gondoltam, nagyvonalú vagyok, a hormonok újra diktálhatnak, megengedtem nekik, ezért nagy galibát úgysem okoznak, hát, megkapták, amit akartak.

Erre hol tartok most? Nem tudtam aludni éjjel, mert a hormonok. Tíz órát aludtam egyben, a hormonok miatt. Egyfolytában pisilnem kell, hát persze, hogy a hormonok, nem működnek a kiválasztószerveim, hát tutira a hormonok! Biztosan öregszem.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?