Imádom a karácsonyt! A karácsonyi zenéket, a fényeket, a giccsparádét, a várakozást, a készülődést - szóval, mindent, ami ezzel a szép ünneppel jár. Pedig a mostani karácsonyaim már nem is hasonlítanak a régiekhez, mert anyukaként karácsonyozni egészen más, mint mikor még nem volt gyerekem.
Ekkor még az okozta a legnagyobb problémát a karácsonyi ajándékozásban, hogy vajon ki minek örülne leginkább. Mit vegyek a szeretteimnek, ami igazán személyes, amiből látszik, hogy figyelek rájuk, amiből tudják, hogy fontosak nekem? Folyamatosan lestem a szeretett személyek minden elejtett szavát - és aztán, mikor közeledett a karácsony, a megfigyeléseim és a radarjaim alapján összeírtam, kinek mit szeretnék vásárolni.
Majd szép apránként felkutattam mindent, megterveztem és megvalósítottam - szigorúan mindenkinek egyéniségére szabva. És persze, igyekeztem nem az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat. Általában már napokkal szenteste előtt becsomagolva, katonásan állt minden a szekrényben eldugva.
Minek örülne a gyerek? Mit vegyek a gyereknek? Vajon ez jó ajándék a gyereknek? Vajon ez nem túl sok, nem túl kevés? Vegyek neki mások helyett is? Mikor vegyem meg? Hova dugjam el? És hogy minek örülnének mások? Fogalmam sincs! Legjobb, ha mindenki előre megmondja - különben lesz zokni meg nyakkendő, sapka, sál, esernyő, serpenyő, esetleg otthonka. Az is mind utolsó pillanatos, leértékelt.
Leginkább arra ügyeltem, hogy karácsonyra tiszta ablak, tiszta függöny, tiszta ház legyen. A nagytakarítás hozzátartozott az ünnephez, amit legtöbbször rutinosan, pikk-pakk megcsináltam. Ezután pedig igyekeztem ízléses díszekkel felcicomázni a lakást, figyeltem, hogy összhangba legyen a teríték a karácsonyfa díszeivel, de még az ablakdísz is a ruhámmal. Fodrász, kozmetikus, körmös: kihagyhatatlan kombináció volt, de egy új ruha is elengedhetetlenül kellett az ünnepi vacsihoz.
Természetesen gyerek mellett is takarítok karácsony előtt, csak az a takarítás egy egész éves projekt, non-stop - persze látszat nélkül. Az ízléses díszeket szép lassan felváltották a gyerekes dekorációk. Vannak mikulás sapkás Disney-hercegnők meg karácsonyi mesehősők. A függönyökről gyerekmunkák lógnak, a terítő Jégvarázsos, és a karácsonyfán is lassan több a saját készítésű bigyó meg a hesteggyerekkelkészült alkotás, mint a klasszikus fenyődísz.
Az ünnepi vacsorához elpakolt játékokat kb. negyed óra alatt pótolja a fa alól kibontott ajándékdömping. (Mindig megfogadom, hogy jövőre csak 1 nagy ajándék lesz.)A tisztára mosott kövön süti maradék, az ajtókon kis csokis kéznyomok, a falon pedig a legújabb színes ceruzákat próbálta ki "valaki".
A szülők körbelátogatása után egy esti meghitt beszélgetés a párom - és egy pohár bor - társaságában. A meglepetések kibontogatása, majd boldogság, öröm, szeretet. Közben azért érezzük, hogy nem az ajándék a fontos, hanem az, hogy itt vagyunk ketten egymásnak, szeretjük egymást, és kéz a kézben tervezzük a közös jövőnket: család, gyerekek...
Jönnek a nagyszülők segíteni. Leülnek vacsorázni. Jó vendéglátóként sürgök-forgok, közben iszogatom a karácsonyi likőrt. Közben a fél szemem a gyereken: nehogy lecibáljon valamit a karácsonyfáról, nehogy magára borítsa a fát, nehogy megfojtsa magát a szalaggal, nehogy-nehogy-nehogy... A gyerek aztán persze elfárad, túl sok volt az inger, késő is van, felviszem aludni. Picit mellé bújok. Megvárom, míg elalszik. Hú, a nyakam! Mennyi? Reggel 6?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.