Karácsony, ahogy a pasim látja, és amilyennek én szeretem

Számomra mindig is fontos volt a karácsony. Akkor is, amikor távol kerültem a szüleimtől és a testvéreimtől, és később zűrös diákéveimben, majd ifjú feleségként is. Évről-évre, - főként mióta édesanya lettem -, szeretek visszanyúlni a hagyományokhoz, a nagymamáék ünnepi fogásaihoz, sőt még a templomi énekekhez is. Na ez utóbbi, néha kiveri a biztosítékot a gyerekeknél és a szerelmemnél is, ahogy a nonstop kandalló-tv és a Christmas songs lemez hallgatása is.

Carpe diem - Ünnep

De hát, mit tegyek, ha számomra az egész élet egy ünnep? A legszebb ruháinkat alig viseljük, és a féltett abroszainkat is csak évente egyszer-kétszer vesszük elő. Mire várunk? Az életet élni kell, a hétköznapokat pedig ünnepekként élni. Ahogy a kedvesem mondja: Egyszer élünk!

Én, aki ezt kissé másként gondolom, teljesen egyetértek az ő élj a mának alapelvével, mert itt és most kell megtapasztalnunk a sok nehézség mellett a színeket, az ízeket, a szerelmet, az örömöt. Ahogy az ünnepet is. Csakhogy, itt ugrik az elfogadás a vízbe, ideje megpróbálnom elfogadni azt, hogy nem mindenki ugyanúgy ünnepel, ahogy én. Míg jómagam szeretem csillogó sminkkel, szép ruhába bújva, elegáns terítékkel és meleg színekkel megadni a módját, addig a társam legszívesebben belelazulna az egészbe.

Elfogadni, elengedni és hozzátenni

A párom szerint, nem a pompa a lényeg, nem is érti, hogy miért kellene kiöltözni és ha rajta múlna, a fenyőfás terítő és a cirádás étkészlet tuti elmaradna. Az angyalkákról és a Csendes éjről már nem is beszélve. De nem csak rajta múlik. Az évek alatt persze már asszimilálódtunk és sok mindenből engedtünk, vagy épp hozzátettünk a másik kedvéért, mert, hogy erről szól egy kapcsolat, vagy mi a szösz.

Ahogy a férfi képzeli az ünnepet, legalábbis nálunk:

Mindenki akkor egyen és azt, amit akar, ha úgy tartja kedve épp tálcával az ölében a tv előtt, valami akciófilmet, vagy a Segítség Karácsony-t nézve. Semmiképpen ne kelljen feszengenie a pompás asztal mellett, és ingben vagy talpig ünneplőben ülni végig egy családi vacsorát. Ez számára maga a rémálom. Azt mondja, épp elég helyen kell megfelelni, alkalmazkodni másokhoz, ilyen-olyan szokásokhoz, smúzolni, legalább itthon ne kelljen már jópofoznia. Értem én, de egy évben egyszer van csak karácsony, és úgy vagyok vele, hogy mikor ünnepeljem, ha nem most? De most komolyan!

Az én kincsem szereti a lazaságot, de ne képzeljétek, hogy melegítőben nyomja, vagy ilyesmi, csak amolyan farmer-kockásing, vagy kényelmes kapucnis felső és egy jó túracipő. Karácsonykor is ez a style nála, maximum valami sportosan elegáns pulcsira még rávehető. Nála az elegancia, valóban elhanyagolható, de én így is szeretem, nincs ezzel semmi gond.

Már nem görcsölök azon, hogy nem passzolnak egymáshoz a szettjeink, - valójában sosem zavart - csak engem hagyjon csinibe öltözni a Szenteste tiszteletére. A kényelem amúgy nekem is nagyon fontos lett az utóbbi időben és a magas-sarkúk is a szekrény alján sorakoznak. Egyre inkább helyükbe lép a formabontó jóganaci, valamint a környezet és otthonbarát one-size lebernyeg is.

Igazából itt is csupán az egészséges átmenetet kell megragadni, mint mindenhol az életben. Jut eszembe, egy pihe-puha púdermamusz és a természetes hatású, öko-bio, kötött szabadidőszett körül járnak a gondolataim már néhány hete. Amúgy, bármelyiküknek nagyon örülnék. Gyorsan írok is a jézuskának, hátha még időben eljutnak hozzá a kívánságaim.

Nyitókép: Shutterstock