Zárt ajtók, elkerült tekintetek és fojtogató némaság, amit mindenki ismer, aki valaha állt már idegenekkel egy szűk helyiségben. Te is azonnal a telefonodért nyúlsz a liftben?
Alig van mindennaposabb szituáció annál, mint amikor két ember egymás mellé kerül egy szűk térben, és mindkettő azonnal a telefonját vagy a tükröt kezdi bámulni. A lift az a hely, ahol valahogy mindenki egyszerre szeretne láthatatlan lenni és ez nem véletlen.
Forrás: 123rf.com
Mit csinálunk a liftben, ha nem nézünk egymásra?
Minden reggel ugyanaz a jelenet játszódik le. Kinyílik a liftajtó, belép az ember, mellé lép még egy vagy kettő, az ajtó becsukódik, és a következő harminc másodpercben mindenki elmerül a saját telefonjában, a cipőjét bámulja, vagy épp a tükörben észrevétlenül megnézi a másikat.
Nem azért, mert gonosz emberek vagyunk, hanem azért, mert a lift az egyik legfurcsább szociális szituáció, amibe a hétköznapok során kerülünk.
Fizikailag közel vagyunk egymáshoz, közelebb, mint amennyire általában kényelmes lenne idegenekkel.
Nem illik szólni, nem illik nézni, nem illik semmi olyat csinálni, ami jelezné, hogy tudomásul vesszük egymás jelenlétét. Szóval mindenki úgy tesz, mintha egyedül lenne.
A lift, mint a napi szorongás sűrítménye
Mindenki ugyanolyan. A húszéves és az ötvenéves, a pulóveres és az öltönyös, a reggel friss és a délután fáradt, a liftben mindenki ugyanazt a kis eltűnési mutatványt csinálja.
És ha közben megállsz egy pillanatra, és megnézed az arcokat, látod, hogy mindenki cipel valamit. Az egyik nyilvánvalóan fáradt, másik siet, a harmadik fejében már a következő megbeszélésen jár. A szorongás nem mindig látványos, de a liftben valahogy mégis ott van a levegőben, sűrűn és némán.
Pont azért olyan feszült ez a harminc másodperc, mert mindenki tudja, hogy a másik is ugyanezt érzi, mégis az a megállapodás, hogy erről nem szólunk. Megtesszük az utat a második emeletig, kinyílik az ajtó, kilép mindenki, és folytatódik a nap, mintha mi sem történt volna.
Miért csináljuk ezt, és kinek jó ez így?
A szociálpszichológiának van erre egy fogalma: személyes tér. Az embereknek szükségük van egy bizonyos fizikai távolságra idegenektől ahhoz, hogy kényelmesen érezzék magukat. A lift ezt a távolságot drasztikusan lecsökkenti, és mivel ezt nem tudjuk megváltoztatni, inkább visszavonulunk.
A telefon, a cipőnézés, a mennyezet tanulmányozása mind ugyanarról szól: jelzem, hogy nem vagyok itt, ne aggódj miattam, én sem aggódom miattad.
Ez önmagában nem baj. Az emberi elme okosan alkalmazkodik, és ha egy szituáció kényelmetlen, megtalálja a módját, hogy kezelhetővé tegye. Ez az automatikus kikapcsolós üzemmód mára messze túlnőtt a liften. Ugyanez megy a buszon, a váróteremben, a sorban állásban, mindenhol, ahol idegenekkel kerülünk egy térbe, azonnal előjön a telefon, és mindenki elvonul a saját buborékába. Annyira megszoktuk, hogy már észre sem vesszük.
Amit a csendből tanulhatunk
Nem arról van szó, hogy ezentúl mindenkivel szóba kell elegyedni a liftben. Az erőltetett rövid beszélgetés nem old meg semmit, és valljuk be, a reggel hét órai kötelező csevegés nem az, amire bárki is vágyik. De azért érdemes néha megállni ennél a képnél. Egy liftben állsz valakivel, aki szintén fáradt, szintén siet, szintén cipel valamit a szíve mélyén. Nem tudod, mi az, de ott van, látszik rajta, ha odanézel.
És ti mégis úgy csináltok, mintha a másik nem létezne, mert ez a megállapodás, ezt szokta meg mindenki, sokkal könnyebb így.
Egyszer kipróbáltam, hogy csak simán rábólintok valakire, amikor belép. Nem mondtam semmit, csak felnéztem és bólintottam. Az illető először meglepődött, majd visszabólintott. Aztán kinyílt az ajtó, és elindultunk a saját utunkon. Enni volt az egész. De valahogy mégis jobb volt, mint a szokásos harminc másodperces közös eltűnés.
A lift nem fog megváltozni, a feszültség valószínűleg marad, és a telefonok is velünk lesznek még egy darabig. De talán nem árt néha emlékezni arra, hogy a mellettünk álló ember is csak ember. Ugyanolyan, mint mi. Ez néha elég.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
