Orgazmus 10 ezer méteren, a repülőgép vécéjében (18+)

A cégben még sosem bíztak rám olyan nagy feladatot, mint most. Egyedül kellett prezentálnom a projektet Németországban, az iroda ottani vezetősége előtt. Eredetileg nem én mentem volna, hanem a nálam sokkal rutinosabb, tapasztaltabb kolléga, de két nappal az indulás előtt ágynak esett. Mint kiderült, covidos lett és úgy ledöntötte a lábáról, hogy online sem lett volna képes megtartani a prezentációt. Arról nem is beszélve, hogy a főnökség hallani sem akart az online preziről.

Valakinek mindenképpen mennie kell, hangoztatták és mint a projekt második embere, nem kellett sokáig keresgélniük a megfelelő alanyt. Nem mertem szólni nekik, hogy be vagyok f*sva a repüléstől, hogy egyszer szó szerint a gép ajtajából fordultam vissza, olyan pánikrohamot kaptam. Nyeltem egyet és mire észbe kaptam már kint álltam Ferihegyen és tanácstalanul néztem a vadul pörgő kivetítőket, erősen markoltam a kézitáskám fülét és próbáltam kihámozni a dörmögő hangosbeszélőből, pontosan mi és honnan is indul.

Éreztem, hogy eluralkodik rajtam a pánik. Tudtam, hogy nem szabad megfutamodnom, mert akkor aztán tényleg repülhetnék, na nem Németországba, hanem a munkából. Az ájulás határán álltam, amikor éles fájdalmat éreztem az oldalamban és lassított felvételben láttam, amint elvágódom a kövön. A kézitáska szerencsére tompította az esést, de így is lekoccoltam a fényesre suvickolt járólapot. Rögtön ketten ugrottak oda hozzám, hogy segítsenek.

Feltápászkodtam és ekkor vettem észre, hogy mellettem egy napbarnította bőrű, igazi adónisz guggol és szedegeti össze a szerteszét hullott iratait. Az egyik lap épp a lábam előtt pihent, megpróbáltam lehajolni érte, de ő pont ekkor kapott oda, és mikor kiegyenesedett, teljes erejéből belefejelt az államba. A fogaim úgy koccantak össze, hogy azt hittem, porrá zúzódik mind a harminckettő...

"Ájm szó szorri, szóóó szorri!" – mondta, miközben szabad kezével a fejét simogatta, ott ahol összetalálkozott a hegyes állammal. Régen sokat csúfoltak az arcélem miatt, és valóban hosszúkás, csoda, hogy nem lékeltem meg szegény palit, akit most volt alkalmam először igazán végigmérni.

Fekete nadrágot, fekete garbót és térdig érő fekete pamutkabátot viselt, amely teljesen nyitva volt a mellkasán és miközben gesztikulált úgy lebegett rajta, mint egy varázslóköpeny. Néztem a barna bőrét, a sötét és dús haját, az igéző fekete szemeit és a sima arcát. Teljesen megbabonázott. Telt ajka fel-le mozgott, nem hallottam, miről beszél, mert teljesen a hatalmába kerített, ahogy a nyelve hegyével többször is finoman megnedvesítette az ajkait...

"Vát did jú széj?" - kérdeztem vissza, nem leplezve, hogy a korábbi eséstől és persze a szépségétől alig állok a lábamon. Mint kiderült, ő is Németországba tart, Münchenbe, azaz pontosan arra a járatra vár, amire én is. Nem létezik, gondoltam magamban, még csak az kéne, hogy egymás mellé is szóljon a jegyünk. Na, akkor biztosan megkeresném a kandikamerát, mert ilyen a filmekben történik, a valóságban nem.

Végül nem kellett keresgélnem, ő az ablak mellett ült, én a középső soron, valahol a gép hátuljában. Kedélyesen elbeszélgettünk a belépésig, és emiatt fel se tűnt, csak már mikor a táskámat tettem a tartóba, hogy most nem volt pánikrohamom. Ott voltam a gépen és nem éreztem gombócot a torkomban, nem vert hevesen a szívem, sőt egészen jó érzés volt leülni és becsatolni az övet. André, - közben a nevét is megtudtam -, hátrafordult, odaintett és viszonoztam a mosolyát.

Hallottam, ahogy recseg a gép, ahogy csapódnak az ajtók, puffannak a csomagok, mozgatja a szél a gépet és éreztem, hogy kezd elsötétülni a világ. Már éppen kicsatoltam volna az övet, amikor lehuppant valaki mellém és megéreztem azt a fás illatot, amelyet pár perccel ezelőtt is éreztem. André ült mellettem, mosolygott és kiolvasta a szememből az értetlenséget. Odamutatott az egykori helyére, ahol egy hatalmas szőke hajkorona magasodott az ülés takarásában. Egy idős hölgy megkérte, hadd cserélje el a helyét vele, mert fél a repüléstől és őt az nyugtatja meg, ha kilát a gépből.

André hangja, és a kényszer, hogy beszéljek, eloszlatta a sötétséget és a pánikot is. Amikor a pilóta beindított a gépet és elértük a kifutó végét, az orr pedig a magasba emelkedett, akkor felsikoltottam és jobb kezemmel megmarkoltam André combját. Azonnal el akartam engedni és hevesen szórtam a szorrikat, akárcsak ő a terminálon, de ekkor a kezemre tette a sajátját. Éreztem, ahogy a teste melege átárad belém, éreztem, ahogy lüktet a combjában a vér és ahelyett, hogy lassult volna, egyre hevesebb volt a szívverésem.

Feljebb csúsztatta a kezemet, egészen a lágyékáig, én pedig nem ellenkeztem. Finoman megmarkoltam őt és a szerszáma majd' szétfeszítette a nadrágját. Pár perccel később megjelent a jelzés, miszerint elértük a megfelelő magasságot és kikapcsolhatjuk az övet. André fél kézzel feloldotta a csatot, felállt és miközben azt suttogta, hogy kövessem, mint egy macska, csendben eltűnt a székek között a vécé irányába. Megpróbáltam lazán viselkedni, de csak nagy nehezen tudtam kioldani az övem csatját. Az egyik stewardess segített végül kiszabadulni.

Éreztem, ahogy gyöngyözik a homlokomon az izzadtság és biztos voltam abban, hogy mindenki engem néz. Elértem a vécét és csak álltam előtte. Halkan bekopogtam, mire a zárva jelzés pirosról fehérre váltott és feltárult az ajtó. André berántott és miközben átöleltem és magamba szívtam parfümjének illatát, ő kattintotta a zárat. Szűkös volt, de André pontosan tudta hogyan és merre helyezkedjen, hogy le tudjak térdelni elé. Mire lecsúsztam, a szerszáma már a szám előtt lógott.

Bámultam méretét és formáját, ő pedig megfogta a tövénél, picit felemelte és óvatosan a számhoz érintette. A nyelvemmel izgattam, kóstolgattam a férfiasságát, és nem kellett neki sok idő, hogy azonnal tettre készen álljon előttem. Elővett egy óvszert, felhúzta magára és már fordultam is volna, de elkapott és perceken át úgy csókolt, hogy azt hittem a lelkemet is kiszívja belőlem. Amikor ajkaink elváltak, elég lett volna egy pöccintés ahhoz, hogy orgazmusom legyen.

A csók közben semmit sem lankadt a kedve, és mikor hátat akartam fordítani neki, akkor megállított, és miközben végig a szemembe nézett, érzékenyen belém hatolt. A sikoltásomat egy gyors csókkal fojtotta el. Nem tudom, hogyan volt képes egyszerre a csípőjére, a szájára és a kezére is figyelni, de olyan gyorsan elélveztem, mint még soha. A repülőgép vécéjében a tükör teljesen bepárásodott, a falakról folyt az izzadtság és amikor André is elment, percekig csak pihentünk egymás karjában.

Visszaültünk a helyünkre. André azonnal elszundított, ahogy becsatolta az övét, én viszont mosollyal az arcomon ültem végig a maradék fél órát az útból. Hát így indult a mi kis románcunk. Mondanám, hogy a lányregényekben nem így szokták megírni, de ki tudja, nekem talán még a lányregényem is 18+-os...

Nyitókép: Shutterstock